Kossuth Lajos élete, reformprogramja

Kossuth Lajos élete, reformprogramja

 

Életrajz: 

1802-ben születtet Monokon, és 1894-ben halt meg Torinóban. Elszegényedett nemesi, evangélikus családból származott. A család több tagja is értelmiségi pályára készültek, így tett ő is, jogot tanult, ügyvéd lett. Részt vett a 32/36-os Országgyűlésen, és itt kezdte el írni országgyűlési tudósításait. Ekkor vált ismertté a neve.  Majd az országgyűlés után a vármegyei közgyűlésről ír törvényhatósági tudósításokat, ahol ellenzéki hangnemet üt meg, az ellenzékkel szimpatizál. 1837-ben elfogták, és hűtlenség vádjával elítélték. 1840-is volt börtönben. A rácsok mögött közgazdaságtant, jogot olvasott, és itt tanult meg angolul. Mikor kikerült, megkapta a Pesti Hírlapot (1841-1844), melynek nyomdásza és lapkiadója Landerer volt. Ő együttműködött a Habsburgokkal, így tudták őt ellenőrizni. Kossuth ideje alatt a példányszám 50-ről több ezerre emelkedett. Kossuth felkészültsége és zsenialítása új fegyvert teremtett az ellenzéki mozgalom számára: a modern újságírást. Politikai vezércikkei sorra vették a gazdaság és a társadalom égető problémáit, a reformok híveinek szemszögéből elemezve azokat. A cikkek a jelen bírálatát a jövő fölvázolásával kötötték össze, egységes programmá ötvözve és kiegészítve az addig felmerült reformgondolatokat. Széchenyitől eltávolodtak, és Kossuth köré gyülekezte az emberek. Kiváló újságíró volt, mindenről tudott írni. 
 

1832-36-os országgyűlés:

Reformpártról nem beszélhetünk csak laza szerkezetű csoportosulásról. A követeket kötötte a választoktól kapott utasítások, ennek alapján kellett szavazniuk. Az ellenzékben számos kiváló politikus foglalt helyet: Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc.
Az országgyűlés fő témája a jobbágykérdés volt. A követek a jobbágykérdést az örökváltság engedélyezésével akarták megoldani (a jobbágyok a földesurukkal szabadon egyezkedve pénzzel örökre megválthatják szolgáltatásaikat és telküket, így az polgári tulajdonná válik). Az országgyűlés elfogadta az önkéntes örökváltságot, a király azonban visszautasította. Az újabb szavazáson az örökváltság az alsótáblán is megbukott. Így a jobbágykérdést nem oldották meg, csak kisebb rendeleteket hoztak. Ekkor született törvény a Lánchídról, az egységes hídvámról. Megszüntették a jobbágytelken élő nemeseknek az adómentességét, pedig ők a legszegényebb nemesi réteghez tartoztak.
Itt tűntek fel az országgyűlési ifjak, fiatalok. Vezetőjük Lovassy László volt. Ők jogi hallgatók voltak, és az ellenzéket támogatták. Nem tagjai, hanem csak nézői voltak az országgyűlésnek.
Elfogadták a vasúttörvényt, de még évekig vitatkoztak, hogy hol menjen a vasútvonal: A Duna jobb vagy bal partján. 1946-ban lett kész a Pest-Vác 1947-ben pedig a Pest-Szolnok vonal. 
 

Reakció és megtorlás:

1835-ben meghalt I.Ferenc, helyébe gyöngeelméjű fia V.Ferdinánd lépett. A hatalom Metternich kezébe került. Metternich a nemzeti érzés ébredésétől a Habsburg Birodalom létét látta fenyegetve. Sugalmazására az udvar elhatározta, hogy az erőszakot, a megfélemlítés eszközeit alkalmazza. Először az országgyűlési ifjakra csaptak le. Lovassy Lászlót 10 év börtönre ítélték, amely során megőrült. Kossuthnak betiltották új lapját, A Törvényhatósági Tudósításokat, melyben az országgyűlés feloszlása után a megyei ellenállást élesztette. Kossuth ellenszegült és a megyékhez fordult védelemért. Ezt követően „hűtlenség” vádjával börtönbe hurcolták. Wesselényit betegsége ellenére is 3 év börtönre ítélték.
 

Bécs kudarca, az ellenzéki szellem diadala:

A reakció alaposan elszámította magát a törvénytelenségekkel. Már Wesselényi perbe fogásának visszhangja is jelezte, mennyire megváltoztak a politikai nézetek, és erőviszonyok. A nemesi szólásszabadság brutális korlátozása egyesítette az alsótáblát.
A reformeszmék addigi udvarhű megyékben is győzedelmeskedtek. Szaporodtak a kaszinók, az olvasóegyletek ahol az emberek a polgári államok berendezkedésével ismerkedtek. Helyenként már a parasztok is forgatták az újságokat. Az elítéltek az egész nemzet mártírjai lettek.
Dessewffy Aurél gróf,  fiatal arisztokrata, a magukat „fontolva haladóknak” nevező konzervatívokból pártot szervezett. Az ellenzék néhány javaslatát megszelídítve arra törekedett, hogy az ingadozók megnyerésével az ellenzék táborát megossza. Pállfy kancellárt, akinek a törvénytelenségekben közvetlen része volt, az udvar menesztette.
Az 1939-40 ben ülésező országgyűlést a liberalizmus előretörése és az udvar megváltozott politikája jellemezte. Lényeges eredmény volt az önkéntes örökváltság törvénybe iktatása, és az ipari üzemek alapításának engedélyezése bárki számára. A politikai perek elítéltjei amnesztiát kaptak.
 

Tovább a nemzeti érdekegyesítés útján:

Kossuth független nemzeti államot akart (Habsburg Birodalmon belüli politikai, gazdasági magyar különállás). A reformok első nemzedéke még ijesztgette a nemességet a parasztháború rémével, hogy engedményekre bírja. Kossuth azt hirdette, hogy a nemesség nem birkózhat meg az új haza és új társadalom teremtésének feladatával az egész nép támogatása nélkül.
Nem elegendő az önkéntes örökváltság (1848-ig a parasztság 1%-nak sikerült megváltania magát). Kötelező örökváltság kell amelyet a parasztság az állam támogatásával törleszt. Az anyagi alap megteremtéséhez elkerülhetetlen a nemesség megadóztatása, a terhek közös viselése. A nemzeti egység feltételezi a politikai szabadságjogok kiterjesztését, a népképviseletet. Kossuth programjában szerepelt a törvény előtti egyenlőség is.
Kossuth a megvalósításban fokozatosságot ajánlott. Programja már tartalmazza a polgári tulajdonviszonyok és a politikai egyenlőség megvalósításának körvonalait.
Kire számított Kossuth a polgári átalakulás megvalósításában:
Kossuth látta, hogy a polgári átalakulás megvalósítása a középnemességre vár, mert a hazai polgárság gyenge és részben nem is magyar. Nem mondott le a polgárság erősítéséről és megmagyarosításáról.
Ha Ausztriának azon terve, hogy csatlakozik a német vámszövetséghez, megvalósul akkor a magyar polgárságon belül is túlsúlyba került volna a német elem, ezért volt nagy jelentősége a megmagyarosításnak.
 

Új program: önálló nemzeti ipar:

Magyarországon az ipar gyenge lábakon állt, melynek oka polgárság hiánya, a kis létszámú polgárság. Ráadásul a polgárok többsége nem is magyar volt. Kezdetben Kossuth elképzelhetőnek tartotta a magyar ipar fejlődését a birodalmi vámhatárokon belül. Nagy része volt az Iparegyesület, és a Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozásában. Az első ipari kiállítás (1942) alkalmával Kossuth meggyőződött arról, hogy a fejlettebb cseh és osztrák ipar közös vámterület esetén megfojtaná a magyar kezdeményezéseket. Az iparfejlesztéshez magyar védővámok kellenek. 
Az 1843-44-es országgyűlésen az alsótábla megszavazta az önálló magyar védővámrendszert szorgalmazó törvényjavaslatot. A király azonban a következő országgyűlésre halasztotta a kérdés érdemi tárgyalását. Az ellenzék ekkor a magyar ipar védelmére társadalmi szervezetet: Védegyletet alapított (1844). A Védegyletnek szerte az országban számos fiókja alakult. Ezzel az ellenzék országos szervezetre tett szert. A Védegyletbe belépők vállalták, hogy hat éven át csak akkor vásárolnak külföldi árut, ha a megfelelő hazai termék hiányzik.
A 40-es évekre már több mint 500 kisebb-nagyobb gyár működött Magyarországon. Ez azonban Magyarország területéhez képest még mindig kevésnek számított. Gyárak: Vidats-gépgyár, Óbudai-hajógyár, cukorgyárak. 
2 iparág fejlődött igazán, a textilgyártás (ipari termelés 46%-a) és az élelmiszeripar (ipari termelés 20%-a) De voltak még Dohánygyárak, szeszfőzdés, sörfőzdék, cukorgyárak is. 
Létrejöttek a bankok, hitelintézetek. Fejlődött a pénzrendszer.
 

Széchenyi és Kossuth vitája:

Széchenyi, akit az egész ország tisztelt gyakorlati tevékenységéért, nem tagadta meg eszméit sem. Az idő azonban túllépett rajta. Mélységes aggodalommal figyelte az ellenzéki szellem térhódítását, mely nem kímélte az Ausztriához fűződő viszonyt, figyelmen kívül hagyta az arisztokráciát, és a nemesség tömegein kívül más társadalmi rétegekbe is behatolt.
Széchenyi látszólag Kossuth „modorát”, valójában reformrendszerét támadta. Nem akart Béccsel ujjat húzni és felülről jövő reformokban bízott.
Az ország közvéleménye és az ellenzéki politikusok valamennyien Kossuth mellé, azaz a viszonylagos gazdasági és politikai függetlenség és polgári átalakulás demokratikus programja mellé álltak. Széchenyi elszigetelődött. 
 

Hirdetés