Az atheni demokrácia fénykora es hanyatlása

Az atheni demokrácia fénykora es hanyatlása

 

Kialakulása

 
 
Kr. e. 13. században a dórok elsöpörték a Mükéné-kori államszervezetet. Megszűntek az embereket összefogó államok, a termelés színvonala visszaesett. Mivel megszűnt az addigi hatalmi szervezet, új rendszer jöhetett létre. Az emberek maguk szervezték meg a termelést, megművelt földjeiket sajátjuknak tekintették. Érdekükben állt minél többet termelni, mert a felesleget a piacon értékesíthették. Új típusú állam jött létre: a polisz, városállam (város és környezete, mely a polgárok kezében volt). A földdel rendelkezők polgárjoggal rendelkeztek, s így a közös földekből is részesülhettek. A poliszok kis területű, de önálló államok voltak. Kezdetben királyok vezették a poliszokat. Később a legtöbb poliszban az arisztokrácia (nagyobb birtokkal rendelkezők) megszüntette a királyságot, így alakult ki az arisztokratikus köztársaság. A kézművesek, parasztok alkották a szabad társadalom nagy részét, ez a démosz.
 
 
A poliszokban a népesség növekedését nem követte a gazdaság fejlődése, így a polisz földje nem tudta eltartani a népességet. Sok kisbirtokos elvesztette földjét, béresként próbálták eltartani magukat, sok embert az adósrabszolgaság fenyegetett. Ezek az emberek elindultak új földeket keresni, megkezdődött agörög gyarmatosítás (Kr. e. 8-7. sz.). A gyarmatosítás legfőbb irányai: Dardanellák, Boszporusz, Fekete-tenger (Tanaisz, Trapezusz), Szicília (Szürakuszai), Dél-Itália (Tarasz), Észak-Afrika (Küréné). A gyarmatok önálló poliszok voltak, de az anyavárossal gazdasági kapcsolatokat ápoltak. A gyarmatokról gabonát, nyersanyagokat, rabszolgákat szállítottak a Hellászba, a gyarmatokra pedig kézműipari termékeket, feldolgozott élelmiszereket vittek. A gyarmatosítás a 6. századra lelassult, majd befejeződött. A poliszok népességeltartó ereje megnőtt, emellett más népek (etruszkok, perzsák, rómaiak) álltak útjukba. A gyarmatosítás hatására megkezdődött a tájnak jobban megfelelő bor- és olajbogyó-termelés. Az arisztokrácia súlya csökkent. A kézműipari termékek, és a kereskedelem szerepe megnőtt. Megjelent a pénzgazdálkodás. Ezen folyamatok következtében társadalmi változások is bekövetkeztek. A démosz megerősödött tagjai harcot indítottak politikai jogaikért.
 

Az athéni demokrácia kialakulása, és rendszere

Athénben az arisztokratikus köztársaság idején a legfőbb méltóság az arkhón volt. Először egy, majd három, végül öt arkhón volt, hivatali idejük az évek során élethosszig tartótól egy évre csökkent.
Drakón 621-ben volt arkhón, ő volt az első, aki írásba foglalta a törvényeket. Ezzel gátat szabott a szokásjog önkényes értelmezésének, ez fontos lépés volt a törvénykezésben szerepet még nem kapó démosz számára. Ezek a törvények nagyon szigorúak voltak („drákói szigor”).
 
Szolón 594-ben volt arkhón, de törvényhozói munkája az 570-es évekre tehető. Szolón eltörölte az adósrabszolgaságot, elengedte az adósságokat, viszont nem rendelt el földosztást. A politikai jogokat kiterjesztette a szegényekre is, részt vehettek a népgyűlés (ekklészia), és az esküdtbíróság (héliaia) munkájában. A lakosságot vagyon alapján osztotta csoportokba. Négy csoport volt: 500-mérősök (gabonából, borból és olajból összesen 500-mérőjük terem), lovasok vagy300-mérősök (lovat tudnak tartani, vagy legalább 300-mérőjük terem), ökörfogatosok (200-mérőjük terem), napszámosok. A három legmagasabb csoport tagjai tölthettek be állami tisztségeket, a legmagasabb tisztségeket az 500-mérősök és a lovasok töltötték be. A népgyűlésben és az esküdtbíróságokban minden athéni polgár szerepet vállalhatott. Vagyon alapján határozták meg a katonai szolgálatot is: az 500-mérősök és lovasok lovaskatonai szolgálatot láttak el, az ökörfogatosok alkották a nehézgyalogságot (hopliták), a napszámosok könnyű fegyverzetű gyalogosok voltak. A politikai jogok és kötelességek tehát vagyonhoz kötöttek voltak, ezt nevezzük timokratikus köztársaságnak. Szolón emellett kötelezővé tette az állásfoglalást a politikai ügyekben, ellenkező esetben a polgárt megfosztották jogaitól. Szolón vezette be a bulét, a 400-ak tanácsát.
 
Szolón munkásságával egyik társadalmi csoport sem volt elégedett, az arisztokraták elvesztették addigi kedvező helyzetüket, a démosz pedig kevesellte a változásokat. Az arisztokrácia gazdasági súlya továbbra is csökkent a démoszhoz képest, de mégis ők gyakorolták a politikai hatalmat. Ez a helyzet egyeduralomhoz vezetett, amit a görögök türannisznak (zsarnokság), vezetőjét türannosznak (zsarnok) nevezték. Athén zsarnoka Peiszisztratosz (560-527) volt, aki elsősorban a szegényebb rétegekre támaszkodott. Igyekezett támogatottságot szerezni a démosz körében: az ellenálló arisztokraták földjeit elvette, és a földnélkülieknek adta, vidékre kiszálló bíróságokat szervezett, nagy mértékű építkezésekbe kezdett, támogatta a kereskedelmet. Fiai vették át halála után a hatalmat (Hippiász és Hipparkhosz), de a virágzás megszűnt, Hipparkhoszt meggyilkolták, Hippiászt elűzték (510).
 
 
A türannisz megszűnése után a démosz olyan politikai rendszer létrehozására törekedett, amiben minden szabad athéni polgár részesül a hatalomból. Kr. e. 508-ban Kleiszthenészt választották arkhónnak, az ő kezébe adták a változtatások mghozását. A származási ill. vagyoni felosztás helyett területi felosztás lett a politikai, katonai, közigazgatási rendszer alapja. Ebben a rendszerben sok metoikosz (betelepülő) és rabszolga is polgárjogot kapott. Kleiszthenész Attikát három részre osztotta: egy városira, egy tengerpartira, és egy belső (szárazföldi) részre. Ezekből tíz phülét (kerület) alakított ki úgy, hogy egy phülé magában foglalt egy városi, egy tengerparti, és egy szárazföldi részt. Mivel a városban főleg a kézművesek, a tengerparton főleg a kereskedők éltek, egy-egy phülében a démosz volt túlsúlyban. Kleiszthenész a legfőbb hatalmat a népgyűlés kezébe adta, amelynek minden 20 évnél idősebb, athéni polgárjoggal rendelkező férfi tagja lehetett. Az ekklészia hozta a törvényeket, döntött háborúról és békéről, és általában minden nagyobb súlyú kérdésben ez a szervezet mondta ki a döntő szót. Immár minden szabad athéni polgár bekerülhetett a buléba, aminek létszámát Kleiszthenész 500 főre emelte (500-ak tanácsa). A buléba sorsolással választottak minden phüléből 50-50 főt. A bulé készítette elő a népgyűlésben megtárgyalt javaslatokat, kisebb jelentőségű ügyekben döntést is hozhatott. Sorsolással választották a héliaia 6000 tagját is, ők felváltva üléseztek. Az areioszpagosz (volt arkhónok tanácsa) megmaradt, de hatásköre a hivatalnokok ellenőrzésére szűkült. Az athéni állam tényleges vezetői a sztratégoszok (katonai vezetők, 10 fő) voltak, phülénként 1-1 sztratégoszt választottak, ez volt az egyetlen tisztség, amelyre évente újra lehetett választani ugyanazt a személyt. Bevezették a cserépszavazást (osztrakiszmosz), amivel a türannisz visszatérését igyekeztek megakadályozni. A cserépszavazás során a polgárok egy cserépdarabra felírták annak a nevét, aki szerintük egyeduralomra tör. Aki a legtöbb, de legalább 6000 szavazatot kapott, azt száműzték 10 évre, de vagyonát megtarthatta. Az osztrakiszmosz sok visszaélésre is lehetőséget adott (pl. Ariszteidész száműzése). Kleiszthenész rendszere a demokrácia.
 
A perzsa háborúk (492-449) utáni időszaknak, az 5. század közepének legjelentősebb athéni politikusa Periklész volt, aki 15 éven át volt első sztratégosz (? polemarkhosz ?). Kleiszthenész reformjainak köszönhetően már minden athéni polgárnak joga volt betölteni politikai tisztségeket, de a gyakorlatban a szegényebb rétegeknek nem volt erre lehetőségük, mert ez veszélyeztette megélhetésüket. Ezért Periklész korában bevezették a napidíjat, amit az 500-ak tanácsának és az esküdtbíróságnak tagjai kaptak munkájukért. Ugyanakkor pontosan meghatározták, hogy ki tekinthető athéni polgárnak, elzárva ezzel az utat a polgárjog bővítésétől. Periklész korában athénnek jelentős bevételei voltak különféle adókból (metoikoszok és felszabadított rabszolgák), a kereskedelmi forgalomból, bírságokból és a laurióni aranybányákból, így nem okozott problémát a napidíjak fizetése. Athén gazdasága ebben a korszakban virágzott: a szőlő-, olajbogyó-, gyümölcs- és zöldségtermesztés, valamint a kerámiaipar hajóipar és az építészet is virágzott. A vagyoni különbségek azonban folyamatosan nőttek, ezt a folyamatot Periklész a gazdagokra rótt többletkiadásokkal és a napidíjjal igyekezte lassítani. Ezáltal egy-két nemzedékre biztosítva volt az athéni polgárok egyenlősége. Ezt az időszakot Athén fénykorának szokás nevezni.
 

Athén és a poliszrendszer hanyatlása

Az 5. század második felében ellentétek alakultak ki a görög városállamok között.
Ellentét alakult ki Athén és a déloszi szövetség tagjai között. A déloszi szövetség (Kr. e. 478) védelmi szervezetként alakult a perzsa háborúk idején, tagjai adóval támogatták Athént a háborúban. A háború befejeztével azonban Athén továbbra is beszedte az adókat, a szövetségből kilépni szándékozó poliszokat pedig lerombolta, lakóit lemészárolta, vagy rabszolgaságba kényszerítette (pl. Naxosz).
Ellentét alakult ki Athén és Korinthosz között is. Ennek oka az volt, hogy ez a két polisz volt a kereskedelemben és iparban a legnagyobb jelentőségű, ekkorra azonban a piac telítetté vált.
Spárta is ellentétbe került Athénnel, érdekeik összefonódtak Athén ellenségeivel, emellett Athén veszélyt is jelentett Spárta katonai fölényére.
 
Az ellentétek következménye háború lett. Ezt nevezzük peloponnészoszi háborúnak (431-404). A háborúban Athén és néhány Korinthosszal szemben ellenséges polisz állt szemben Spártával és Korinthosszal. A háborút közvetlenül kiváltó esemény volt, hogy Athén kizárta a peloponnészoszi szövetségbe tartozó Megarát a déloszi szövetségből, mire Spárta követelte a déloszi szövetség teljes eltörlését. Spárta nemleges választ kapott, ezért megindította a háborút Athén ellen. Spárta szárazföldön, míg Athén tengeren volt erősebb, az athéni flották Peloponnészosz partjait, a spártai hoplitál Attikát pusztították. Időközben Athénben pestisjárvány tört ki, melyben Periklész is meghalt, de továbbra is folytatódtak a küzdelmek. Végül a kimerült felek békét kötöttek (421) a háború előtti állapotok alapján. Az ellentétek azonban továbbra is fennálltak, Athén nagyravágyó politikusa, Alkibiádész pedig hadat indított Szicília megszerzéséért. A Szürakuszait ostromló athéni erőket azonban spártai segítséggel szétverték, vezetőit kivégezték. A meggyengült Athént a spártaiak perzsa támogatással Hellészpontosznál a tengeren is megverték, elérték Athént, mire a polisz békét kért. A béke (404) értelmében felbomlott Athén szövetségi rendszere, leszerelték flottáját, lebontották városfalát. A háborúk azonban ezután is állandósultak Hellászban, a poliszok már nem tudták biztosítani a gazdaság számára a fejlődést. A demokrácia támaszát jelentő középrétegek elszegényedtek. Ezáltal a gyakorlatban már nehezen volt megoldható a demokrácia.
 

Fogalmak:

Akhájok: a görögség első képviselői Kr.e 2200 – 1200
Polisz: görög városállam
Baszileusz: az átmeneti kor csökkent hatalmú királya
Arisztokratikus köztársaság: származás szerinti hatalomgyakorlás / hatalom a nagybirtokosok kezében van /
agora: népgyűlés tere
bulé: vének tanácsa az átmeneti korban
perioikosz:/ körüllakók / nem teljes jogú dórok
démosz: nép / iparosok kereskedők parasztok /
arkhón: az athéni arisztokratikus köztársaság állami vezetői / ,kilencen vannak /
areioszpagosz: Arész dombja- volt arkhónokból álló tanács , igazságszolgáltatás és tisztségviselők ellenőrzése
timokratikus köztársaság: vagyon szerinti hatalomgyakorlás / Szolontol Athénban /
Déloszi szövetség: Kr.e 478-ban Athén vezetésével létrejött politikai-katonai szövetség
metoikosz: Athénba betelepült idegen ,nem rendelkezik polgárjoggal
demokrácia: népuralom, a hatalomgyakorlás alapja a jog
Phülé: Athénban Kleiszthenész által bevezetett közigazgatási egység- kerület 
osztrakiszmosz: cserépszavazás
eklészia: népgyűlés Athéni demokráciában
sztratégosz: – hadvezér – az athéni demokrácia vezető tisztviselője / 10 fő /
Héliaia: esküdtbíróság
 
 

Személyek:

Homérosz: Kr.e 800 körül keletkezett Iliász és Odüsszeia legendás szerzője
Drakón: athéni arkhón Kr.e 621-ben ,első aki a törvényeket írásba foglalta 
Szolón: arkhón Athénban Kr.e.594 -ben , elörölte az adósrabszolgaságot , vagyoni kategóriák szerint sorolta be Athén lakosságát demokratikus tradíciók megteremtője
Peiszisztratosz Kr.e 560-523 az első Athéni türannosz
Kleiszthenész Kr.e 508 bevezeti a cserépszavazást , a phülé-rendszert, és az ötszázak tanácsát
Hippiasz,Hipparkhosz Kr.e 523-510 Athén elűzött türannoszai
Ariszteidész Kr.e 485 Athén ,a hoplita hadsereg fejlesztését szorgalmazó politikus , Themisztoklész ellenfele
Themisztoklész Kr.e 480. Athéni politikus , megerősíti Athén hajóhadát , Szalamisznál vereséget mért a perzsákra.
Periklész Kr.e 461-429 athéni politikus , 15 évig volt sztratégosz, athéni demokrácia fénykorát élte alatta.
Hérodotosz Kr.e 484-405 , Görög perzsa háborúk történetét írta meg, körforgás elmélet megteremtője, elveti a mitologikus alakokat
kidolgozója. Híres műve a POLITIKA.
Szókratész Kr.e 470-399 Filozófus, vannak objektív igazságok az igazság csak a jótettek révén ismerhető meg, Platón tanítómestere.
Platón Kr.e 427-347 , objektív idealista gondolkodó, Állameszménye egy tudósok által kormányzott állam. Megalapította az Athéni Akadémiát.
Arisztotelész Kr. e 384 -322 ,Nagy Sándor nevelője, Platón tanítványa, a formális logika 
 
 

Évszámok:

Kr.e 776 Olimpiai játékok
Kr.e 621 DRAKÓN törvényei
Kr.e 462 Az Areioszpagosz jogát korlátozzák
Kr.e 560-510 Az ATHÉNI türannisz kora
Kr.e 508 KLEISZTHENÉSZ reformja
Kr.e 492-449 görög-perzsa háború
Kr.e 478 Déloszi szövetség
Kr.e 594 SZOLÓN reformjai
 
 

Források:

 

Arisztotelész írta Szolón refomjairól :

“Miután Szolón teljhatalmat kapott , a népet egyszer s mindenkorra felszabadította , megtiltva az adósrabszolgaságot.
 
Törvényt hozott , és mind a magánosokkal mind az álammal szemben fennálló adósságokat eltörölte, amit szeiszakhteiának ,teherlerázásnak neveznek, mert így mintegy lerázták terhüket.
A lakosságot vagyonbecslés alapján négy osztályba osztotta … az ötszázmérősök , a lovagok , a zeugitészek / ökörfogatosok / , és thészek / napszámosok / osztályába. A tisztségek betöltését az ötszázmérősökre , a lovagokra és a zeugitészekre bízta … mindegyiknek vagyona nagyságának megfelelő tisztség volt adva. Az ötszázmérősök adóját kellett fizetniük azoknak akiknek birtokukból mind száraz , mind folyékony terményből összesen 500 mérőnyi jövedelmük volt …a zeugitészi adót azok fizették akiknek összesen 200 mérőnyi jövedelmük volt, a többiek a thészek adóját fizették. A thészek adóját fizetőknek .. a népgyűlésben és az esküdtbíróságokban adott részt. A szolóni alkotmányból egyébként a következő három rész látszik a legdemokratikusabbnak. Az első az , hogy megtiltotta az adósrabszolgaságot , azután az hogy lehetővé tette mindenki számára , hogy a sérelmet szenvedettekért elégtételt követeljen , a harmadik- mint mondják leginkább emiatt nőtt meg a tömegereje – az esküdtbíróságokhoz való fellebbezés. Mert ahogy a nép ura volt a szavazókövecseknek , úgy ura lett az államnak is.
 
Látva pedig , hogy az államban gyakori a viszály , s a polgárok között egyesek közönyösségből szeretik hagyni a dolgokat hagyni úgy, ahogy maguktól mennek , törvényt hozott ezek ellen , hogy aki a városban támadt belviszály esetén nem áll ki egyik fél mellett sem , polgárjogaitól megfosztassék és a közösségből kizárassák.
 
 

Szolón utáni időkről:

“ Szolón távoztakor a város fel volt kavarva , de azután négy évet nyugalomban töltöttek. A Szolón arkhónsága utáni ötödik évben nem választottak arkhónt a belviszály következtében ismét öt év múlva ugyanezen okok miatt nem töltötték be az arkhóni tisztet. .Hét év múlva úgy határoztak , hogy a viszálykodás miatt tíz arkhónt választanak , ötöt az előkelőek közül, hármat a parasztok kettőt a kézművesek soraiból…Általában egymáshoz való viszonyuk huzamos ideig nem volt egészséges , egyesek okul vagy ürügyül az adóelengedésre hivatkoztak, mert úgy ütött ki , hogy maguk elszegényedtek , mások az alkotmány miatt zúgolódtak , hogy igen nagy változást idézett elő , némelyek pedig mások fölé akartak kerekedni.”.
 
 

Peiszisztratosz jellemzése / Arisztotelész/ :

“Peiszisztratosz az állam ügyeit mértéktartóan vezette , inkább alkotmányosan mint türannisz módjára, mert egyébként emberséges szelíd volt . A vétkesek irányában is megbocsátó , de ezen túlmenőleg az ínséges helyzetben levőknek még pénzt is adott kölcsön munkájukhoz , hogy a földművelésből meg tudjanak élni. Ezt pedig két dolog kedvéért tette , egyfelől , hogy ne a városban tartózkodjanak , hanem szétszórva vidéken , másfelől , hogy mérsékelt jólétben élve és saját ügyeikkel elfoglalva se kedvük se idejük ne legyen a közügyekkel való foglalkozásra .Egyúttal azt is elérte , hogy a bevételek nagyobbak lettek , hiszen a föld meg lett , s ő a termények tízedét beszedette. Ezért rendelt a községekbe bírákat , s ment ki maga is gyakran a vidékre , hogy felülvizsgálja a helyzetet , és kibékítse a pörös feleket , nehogy azok – fölmenve a városba -elhanyagolják a munkát.”
 

Plutarkosz írta a cserépszavazás menetéről :

“ Minden ember fogott egy cserépdarabot , és ráírta , hogy kit akar eltávolítani a polgárok közül , majd odavitte a piac egy bizonyos helyére , amely korláttal volt körülkerítve. Az arkhónok ebben először a cserepek mennyiségét számolták össze , ha ui. hatezernél kevesebben voltak a szavazók , a cserépszavazás érvénytelennek számított . Azután külön rakták mindegyik nevet , és azt akit a legtöbben írtak fel , tíz évre kiutasították , de úgy , hogy az illető megmaradt javai élvezetében.”
 
 

Idézetek a görög demokrácia korából

Első Xenophon véleménye, második Thuküdidész feljegyzése /Periklész gyászbeszéd / , a harmadik Pszeudó Xenophon írása:
 
1. “Te valóban gátlásokat érzel a kallósok előtt , a cipészek , ácsok, kovácsok előtt vagy parasztok, kereskedők, piaci árusok előtt ? Mindezekből az emberekből áll ugyanis a népgyűlés.”
 
2. “Olyan alkotmánnyal élünk .. amely nem igazodik szomszédaink törvényei után, s inkább mi magunk szolgálunk például mintsem , hogy utánoznánk másokat. A neve pedig , mivel nem kevesekre, hanem a többségre támaszkodik: demokrácia, Törvényeink szerint a személyes ügyeket tekintve mindenki egyenjogú , de ami a megbecsülést illeti , hogy a közösség előtt kinek miben van jó híre, itt nem társadalmi helyzet hanem a kiválóság ér többet, és ha valaki olyasmire képes ami a város javára van, szegény sorsa és így jelentéktelen társadalmi rangja nem áll útjában. A szabadság szellemében intézzük közügyeinket , és mindennapi tevékenységünk során nem válunk egymással gyanakvókká egymással szemben, nem haragudva meg szomszédunkra , ha egyszer a maga kedve szerint cselekszik.
 
Nem annyira a fölkészülésben vagy hadicselekben bízunk, mint abban ami csak rajtunk áll: a tettre kész lélekben . Ugyanígy ami a nevelést illeti , ellenfeleink már ifjúkoruktól fáradságos gyakorlatokkal törekszenek a férfias keménységre , mi pedig bár életmódunk szabadabb , semmivel sem vagyunk kevésbé eltökéltek , mikor ugyanolyan veszedelmekkel kell szembeszállnunk.
Mert szeretjük a szépet – mértékletességgel és szeretjük a bölcsességet – elpuhultság nélkül. .. A szegénység megvallását nem tartjuk szégyennek , sokkal szégyenletesebbnek azt , ha valaki nem igyekszik munkájával kikerülni belőle. Egyformán gondunk van a házunk és az állam ügyeire , és bármilyen mesterséget űzzön is valaki közülünk , jól tájékozott a közügyekben.
 
 
1.) Az athéni demokrácia szerkezete és működése · a klasszikus athéni demokrácia Kr. e. V. században alakult ki · Népgyűlés (ekklészia) – tagja minden 20. évét betöltött athéni polgár – felépítése: Kleisztenész Kr. e. 508-as reformja alapján – évente 40 alkalommal ülésezett, bárki felszólalhatott àszólásszabadság – hatásköre: háború és béke kérdése, szövetségkötés, adók kivetése, törvényhozói intézkedések szentesítése, polgárok száműzetésbe küldése cserépszavazással · Tanács (bulé) – tagjait évente sorsolták a 30. életévüket betöltött polgárok közül (10 phülé egyenként 50 tagot delegáltà500-ak tanácsaŰ) – ellenőrizte a tisztségviselők munkáját, irányította az állam pénzügyeit, elővéleményezte a népgyűlés elé kerülő javaslatokat · Bíróságok – Areioszpagosz (vének tanácsa): Kr. e. 462-ig gyakorolta főbírói funkciókat, tagjai általában a legtekintélyesebb, hivatalviselt arisztokratákból (arkhónok) kerültek ki – Heliaia (esküdtbíróság): Kr. e. 462-től vette át a bírói szerepkört, athéni polgárok közül phülénként sorsolt 6000 tagú esküdtbíróság, tanácsokra bontva ülésezett · Tisztségviselők – Arkhón: az állam élén formálisan 9 arkhón állt àszerepük formálissá vált a korban, évente sorshúzással választották őket – Stratégosz: a phülé élén álló katonai parancsnok, a 10 stratégoszt szavazással válaszották, az első stratégosz Athént irányította – Tamiasz: pénzügyekért felelős tisztségviselő, 10 tagból álló testületet alkottak · 3 részre tagolódott a társadalom: teljes jogú polgárok (kb 150 ezer fő) à Kr. e. 451-től csak az lehetett athéni polgát akinek mindkét szülője az volt, metoikoszok (kb 75 ezer fő) àpolgárjoggal nem rendelkező bevándorlók, rabszolgák (kb. 50-100 ezer fő) · az ókorban az athéni demokrácia vonta be az állam irányításába a legszélesebb néptömeget de a nők, a metoikoszok és a rabszolgák nem rendelkeztek jogokkal ( a lakosság 10% vehetett részt a népgyűlésen) · a közvetlen demokrácia a városállam keretein belül jól működött, vészhelyzet esetén azonban anarchiához, ill. diktatúrához vezetett 2.) Az újkori demokrácia + Emberi és Polgári jogok nyilatkozata – a francia forradalom vívmányát a 17 cikkelyből álló EPJN-nt 1789. augusztus 26-án adta ki a Nemzetgyűlés – az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat mintájára született – első változatát La Fayette fogalmazta · Polgári szabadságjogok – a szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt – minden ember szabadnak és egyenlőnek születik, az emberek között csak a társadalmi hasznosság szerint lehetnek különbségek – mindenkinek joga van a szabadsághoz, a tulajdonhoz, biztonsághoz, és az elnyomással szembeni ellenálláshoz – mindenkit megillet a meggyőződés-, vallás- és sajtószabadság joga – mindenkit megillet az ártatlanság védelme · Felvilágosodás elvei – Államhatalmi ágak szétválasztása – Mindenki egyenlő a törvény előtt – Arányos közteherviselés · Népfelség elve – „A törvény a közakarat kifejezése”, megalkotásában minden polgár közvetlenül, vagy képviselője útján részt vehet – a képviselők számon kérhetők 3.) A két demokrácia összehasonlítása – az újkori demokráciában kiterjesztették a politikai jogokat, és biztosították minden ember természetes jogait <- -> az athéni demokráciában a politikai jogok a lakosság csupán 14%-ára terjedt ki és az emberi jogokat nem rögzítették törvényben – mindkét demokráciában szétváltak a hatalmi ágak

Hirdetés