1939-1944 között Németország már a 30-as évektől kezdve egyre agresszívabb külpolitikát folytatott. A versaillesi békerendszerrel szemben 1936-ban Berlin-Róma tengely elnevezéssel egy szövetségi rendszer jött létre a fasizáló Németország és Olaszország között, majd az Antikomintern paktum Németország-Olaszország-Japán között. Ezek az országok voltak a tengelyhatalmak. Az egyezmény a világ újrafelosztására törekvő hatalmak összefogását célozta. Az 1938-as Anschuss, majd Csehszlovákia feldarabolása (1939) után Lengyelország következett. A németek lengyel támadását megelőzte 1939. aug. 13-án kötött szovjet-német megállapodás, a Molotov-Ribbentrop paktum, amelyben 10 évre szóló megnemtámadási egyezményt írtak alá. A paktum titkos záradékában pedig megegyeztek Lengyelország ás a Baltikum felosztásában. A Lengyelország elleni támadás 1939. szept. 1-jén indult, és ezzel kezdetét vette a II. világháború.

 

A támadás következményeként szept. 3-án Anglia és Franciaország hadat üzent Németországnak. Szeptember közepére a német hadsereg áttörte a lengyel frontokat, a lengyel kormány Londonba menekült. Szeptember 17-én a szovjet csapatok is átlépték a lengyel határt és elfoglalták az ország keleti területeit. 1939. szept. 28-án létrejött a német-szovjet határegyezmény. Észak-Lengyelországot a birodalomhoz csatoltak, a többi területen pedig főkormányzóságot hoztak létre. 1939-40 között Sztálin katonai és politikai nyomására a balti államokban (Litvánia. Lett-. Észtország) szovjetbarát kormányok kerültek hatalomra, és országukat látszólag önként a Szovjetunióhoz csatolták. Sztálin 1939. novemberében megtámadta Finnországot, és 1940. márc. 12-én Finnország kénytelen volt aláírni a karéliai-félszigetet elcsatoló békeszerződést.

 

 

A következő hadműveletre 1940. ápr. 9-én került sor, amikor a német hadsereg lerohanta Dániát és Norvégiát. Majd 1940. május 10-én megindult a német támadás Belgium. Hollandia és Franciaország ellen. Előbb Hollandia, majd Belgium tette le a fegyvert, végül a franciák 1940. jún. 22-én Elzász-Lotharingiát Németországhoz csatolták, az északi és nyugati partvidék német megszállás alá került, a maradék területen Vichy székhellyel, német ellenőrzés alatt tartott állam alakult ki. Közben Angliában 1940. máj. 10-től Churchill lett a miniszterelnök, aki a korábbi békülékeny politika helyett elszánt, németellenes politikát folytatott. Angliában 1940. július és 1941. június között folytak a harcok Németországgal szemben, amelyben a németek kudarcot vallottak. Olaszország, mint német szövetséges. 1940. jún. 11-én szállt be a háborúba, majd 1940. szept. 27-én született meg a háromhatalmi egyezmény, mely elsősorban Anglia. USA és esetleg a szovjetunió ellen irányult. Az egyezmény célja nem a katonai együttműködés összehangolása volt, hanem érdekterületeik elhatárolása.

 

Hitler ezek után megparancsolta a Szovjetunió elleni hadjárat terveinek kidolgozását (Barbarossa-terv), és elhatározta, hogy megszerzi a Balkánt is, így Hitler párhuzamosan több offenzívát is indított. 1941. áprilisában megtámadta Jugoszláviát. A hadműveletbe bevonták Olaszországot és Magyarországot is. Jugoszlávia ápr. 17-én letette a fegyvert. A német csapatok ez után Görögországot támadták meg és győzték le. » (Jugoszláviából a fasiszta Horvátország. Németország. Olaszország. Bulgária és Magyarország osztozott. Görögországból kielégítették Bulgária igényeit, majd a németek a Jugoszláv területekkel közös katonai parancsnokság alá helyezték)

 

A balkáni háború után 1941. jún. 22-én Hitler hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót. A franciaországi offenzívához hasonlóan villámháborúra számított. A támadás 3 irányban indult meg: északon Leningrád, középen Moszkva és délen Kijev felé. Céljuk Leningrád, Moszkva és a Kaukázus elfoglalása volt. A német támadás eleinte sikerrel járt. Leningrádot blokád alá vették, Kijev pedig elesett. Októberben indult a Moszkva elleni hadművelet, de megállították a németeket, sőt ellentámadásba mentek át és 100-150 km-re visszaszorították őket.

 

A Szovjetunió elleni támadást követően Churchill és Roosevelt 1941. augusztusi találkozóján megindult az antifasiszta koalíció szerveződése, támogatást ígértek Szovjetuniónak (Atlanti Charta). » (A kiadott Atlanti Charta lényege, hogy elítélik a háborút, fellépnek a fasizmus ellen, a népek önrendelkezési jogáért, szabad kereskedelemért)

 

Ezután az európai frontok erőviszonyaiban jelentős változások következtek be. A szovjet fronton a doni és a sztálingrádi front csapatai egyesültek, és bekerítették a Sztálingrádot ostromló VI. német hadsereget. A sztálingrádi győzelem után (1943. febr. 2.) létrejött egy kiszögellés Kurszknál, ahol a németek egyidejű északi és déli támadással akartak megsemmisíteni a szovjet erőket, és visszavenni a kezdeményezést. Támadásuk azonban kudarcba fulladt, a kurszki csata fordulópont volt a keleti fronton, mert ezután a németek már nem tudtak nyerni, a front nyugat felé mozgott. A Vörös Hadsereg 1944 őszére visszafoglalta a szovjet területeket. Ezután 1944. ősze és 1945 tavasza között Románia, Bulgária, Magyaroszág és Ausztria felszabadítására került sor.

 

A nyugati szövetségesek pedig 1943. máj-aug. között elfoglalták Szicíliát. Ezután Mussolini fasiszta állama összeomlott, az olaszok 1943. szept. 8-án letették a fegyvert. A nyugat-európai frontot 1944.jún. 6-án nyitották meg a normandiai partraszállással. Angliából 11 napon keresztül, közel félmillió ember, és 90 ezer jármú jutott át Normandiaba. ahol hídfőállásokat létesítetek. A szövetséges csapatok főparancsnoka Eisenhower tábornok volt. Felszabadították a Benelux államokat és Franciaországot (1944 december)