Az Ómagyar Mária-siralom elemzése

Az Ómagyar Mária-siralom elemzése

A költemény a XIII. század végén került a Sermones (Beszédek) című imádságos könyvbe. Nem eredeti magyar költemény, valószínűleg az ugyanabban a kódexben olvasható latin nyelvű Planctus szabad átköltése. Sem az eredeti szerzőről, sem a magyarra átíró személyéről nincsenek biztos ismereteink (szerzőnek sokan tartják GEOFFROI de BRETEUIL XII. századi francia szerzetest).
A mű tartalma alapján siralomének, a siratóének poétikus, a keresztény irodalmiság követelményeihez igazodó rokona. Szerkezeti-formai sajátossága a ritmusában párhuzamos versszakpár, és ez a vonás a szekvencia műfajához köti. (A „Halleluja" miserészlet után következő, annak dallammotívumát ismétlő versszakpárokból álló ének. Kezdő és záró strófája szilárd keretet ad, a közbülső szakaszokból szükség szerint énekeltek a misén.)
A magyar nyelvű változat már nem templomi használatra készült; mély líraisá- ga és poétikai eszköztára kivételes műalkotássá tette. Magas hőfokon fejezi ki az istenanya fájdalmát és a vallásos-emberi áhítatot, Jézus utolsó szenvedéseit.
A megszólaló személy (a lírai én) ebben a versben maga Szűz Mária. Tekintetét, szavait a fájdalmas szeretet hullámai vezérlik, hol saját nyomorúságát panaszolja, hol halott fiához fordul, hol esdekelve fordul segítségért, irgalomért a halálhoz vagy a zsidókhoz. Részvétét végül az önfeláldozás nemes gesztusával tetézi. „Bágyadt féleszmélet állapotából három ízben tör fel benne megújuló erővel az anyai fájdalom jajszava, mindannyiszor más-más fordulattal (…)" (Horváth János)
A „Világ világa…" kezdetű szakasz kivételesen megkapó szépségű; metaforák, ismétlések, alliteráció másutt is gazdagítják a verset. Megszólítások, felkiáltások, elfúló hiányos mondatok is tartoznak a költő formanyelvéhez. Szóhasználatában az indulatszók, a kicsinyítő képzős, birtokos személyjeles alakok a legkifejezőbbek (,,uradom"=uracskám). Megjelenik a rím is változatos elhelyezéssel, de virtuóz módon az összecsengő szavaknak gyakran a jelentése is kapcsolódik („világom- tul" -„fiadomtul"). A verselés is érett költőre vall: a Planctus trochaikus ritmusát „tagoló" (kétütemű, az ütemeken belül szabálytalan szótagszámú) sorokra cserélte, alkalmazkodva a versmondatok ismétlő-ellentétező felépítéséhez. Gondolatritmus és aszindeton (kötőszóhiány) is hozzájárul az Ómagyar Mária-siralom művészi hatásához.
A Sermones nevű kis kódex 1910 körül került elő több évszázados lappangás után Münchenben. 1922-ben a belgiumi Leuven város könyvtárának tulajdona lett, majd 1982-ben került Magyarországra.
 

Hirdetés