A mediterrán és a szubtrópusi monszun éghajlatok különbsége

A mediterrán és a szubtrópusi monszun éghajlatok összehasonlítása

 

Mediterrán éghajlat: A mediterrán területek többnyire a szárazföldek nyugati oldalán találhatóak (Pl.: Földközi-tenger partvidéke). Nyáron a passzátszélrendszer leszálló ága a mediterrán vidékekre tolódik. Télen a leszálló ág visszahúzódik, és utat nyit a csapadékot szállító mérsékelt övi ciklonoknak. Ezért a mediterrán éghajlatot forró, száraz nyár és enyhe, csapadékos nyár jellemzi.
A mediterrán területek természetes növénytakarója a keménylombú erdő, pinea, ciprus, paratölgy, szelídgesztenye. Az ókor óta tartó esztelen erdőirtás miatt a tűlevelű libanoni cédrusból már csak néhány védett példány maradt. A kiirtott erdők helyén macchia (örökzöld bozót) nő, mely nem jó semmire.
Míg a mészköves területekre a vörös színű terra rossa talaj jellemző (silány), addig a lombhullató erdőkben fahéjszínű erdőtalaj található. Télen a felszínt elsősorban az erősen ingadozó vízjárású folyók formálják, míg nyáron a szél dominál.
Kultúrnövények: olajfa, füge, szőlő, citrusfélék. Az évezredes erdőirtások nyomán meginduló talajeróziót sok helyen a pásztorkodás is sietteti. A talaj gyakran a sziklás kőzetig lepusztult.
Szubtrópusi monszun: A szubtrópusi (meleg-mérsékelt) monszun területek a szárazföldek keleti oldalán, a forró övezeti monszun vidékektől északra, illetve délre helyezkednek el. A téli és a nyári monszunszél váltakozása miatt a szubtrópusi monszunéghajlat tele hűvös vagy hideg és csapadékszegény, nyara forró és csapadékos. A tél sokkal hidegebb, az évi csapadék lényegesen több mint a mediterrán területeken.
Kelet-Ázsiában a babérlombú erdők fái örökzöldek. A legértékesebb növény a bambusz a teacserje, a rizs és az eperfa. Dél-Amerikában a legcsapadékosabb területeket a szavannákra emlékeztető ritkás tűlevelű arakuaria-erdők borítják. Az uralkodó talaj a silány minőségű vörös és sárga talaj.
A silányság oka az, hogy a fenyőfélék apró tűlevele és az örökzöld fák gyér lombozata miatt kevés humuszt tartalmaz. A bőséges monszunesők pedig a talajsókat nagyrészt lemossa. Télen az aprózódás és a felszíni leöblítés, nyáron a mélyítő folyóvíz erózió formálja a felszínt. Itt is jellegzetesek a trópusi szigethegyek.
 

Hirdetés