A munkásosztály születése

Az ipari forradalom – amellett, hogy átalakította a gazdaságot – jelentős társadalmi, szociális változásokat is elindított. A kialakuló ipari nagyvárosokban két egymással élesen szemben álló új osztály, a magántulajdonnal rendelkező kisebbség (burzsoázia) és a gyárakban alkalmazott többség, az ipari bérmunkásság (proletariátus) vált egyre világosabban megkülönböztethetővé.

Az ipari munkásság élet- és munkakörülményei elképesztőek voltak az új ipari városokban. Nem volt ritka a 14-16 órás munkaidő, a női- és a gyermekmunka, a lakáskörülmények nyomorúságosak voltak, hiányoztak az alapvető városi szolgáltatások, az egészségügyi ellátás, a víz- és csatornahálózat, a szemét elszállítása, aminek következtében időről időre pusztító járványok tizedelték a városi munkásnegyedek lakóit. A szegénynegyedek, a nagyvárosi élet nyomasztóan hatott a munkásság lelkivilágára. A nyugalmas falusi életből kiszakadt, talajt vesztett emberek a közösség erkölcsi kontrolljának hiányában is gyakran kerültek az alkoholizmus, a nagyvárosi bűnözés, a prostitúció hálójába. Utóbb azonban a városiasodás megteremtette a szerveződés alapjait is, nagy létszámú munkásközösségek keletkeztek, amelyek egyre határozottabban léptek fel érdekeik védelmében. Maga a „munkásosztály”kifejezés az 1810-es években jelent meg Angliában, Franciaországban pedig 1830 után vált használatossá.

(tovább…)

Miután Castro forradalma győzött Kubában, a lakossága továbbra sem nyugodhatott meg, Castro ugyanis számtalan, politikus éveiben oly’ harsányan hangoztatott ígéretét nem tartotta be, s a demokratikus értékek mindinkább háttérbe szorultak. Korábban elhangzott szavaival és hírekkel ellentétben nem rendezett demokratikus választásokat, és a Batista-éra előtti alkotmányos rendet sem állította vissza. Minden hatalmat egy háromtagú vezetés vett át, név szerint Fidel Castro, öccse Raúl Castro és Ernesto Rafael Guevera de la Serna. Guevara irányításával megteremtették a kubai munkatáborokat a rendszerellenes nézeteket vallók számára. Az első ilyen kényszermunka-tábor Guanahacabibesben létesült. A hatalomátvételt követően Castro véres bosszúhadjáratot folytatott; több ezer Batista-párti, és Batistához köthető ember kivégzésére adott parancsot. Az újdonsült miniszterelnök hatalomra kerülése után hamarjában világjáró körútra indult, melynek keretében az Egyesült Államokba is ellátogatott, ahol azonban Eisenhower elnök nem kívánt találkozni vele, Nixon alelnök pedig egyenesen kommunista diktátornak titulálta, kinek hatalmát mihamarabb le kell törrni.

Talán ez a momentum is közrejátszhatott Castro azon döntésében, hogy második USA-beli útjáról hazatérve radikális lépésekre szánta el magát országa gazdaságának talpraállításában. Hatalmas mérvű államostásokba kezdett, az addig kétharmad arányban külföldi tulajdonban lévő területeket, szántókat, farmokat állami tulajdonba vette. A kommandante ezzel a cselekedetével jórészt USA érdekeket sértet, hiszen az idegen kézen lévő földek leginkább az Egyesült Államok magánvállalkozói kezén voltak, s hozzávetőleg egy milliárd dollár veszteséget okozott nekik. Az úgynevezett Platt-cikkely által helyzetbe került amerikai üzletemberek tökéletesen kihasználták a Kuba adta lehetőségeket: kezükben volt a cukortermelés és termőföldek több mint harmada, a bányák és áramszolgáltatások 90%-a, de jelentős hasznot húztak az olajtermelésből, szállodaiparból, a kommunikácóból a telefonközpontok birtoklása által, és a vasútból is. Kuba és az Egyesült Államok viszonya mindezek elvesztésének következtében erősen megromlott.

Castro diplomáciai kapcsolatait a kommunista Szovjetúnió és Kína irányába kezdte eltolni, melyet az USA vezetése még monopóliumainak elvesztésénél is nagyobb veszélyként értékelt. 1961. április 17-én ezért az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, ismertebb nevén a CIA, által támogatott kubai emigránsok közreműködésével megpróbálták megdönteni Fidel Castro hatalmát. A megjósolt belső felkelés azonban nem alakult ki Kubában, illetve Castro jól kiéptett védelmi rendszere sem tette lehetővé az amerikai csapatok meglepetésszerű támadását, az Egyesült Államok elnöke, John F. Kennedy azonban mégis azabad utat adott az akciónak. A Disznó-öbölbeli akció elbukott, a diktátor hatalmát nem sikerült megdönteni.

(tovább…)

A 14-15. század során Európában lejátszódott gazdasági és társadalmi válság megmutatta a feudális termelési mód korlátait. Ilyen körülmények között született meg egy új államkormányzati típus, az abszolutizmus.

(tovább…)

A törökkor alatt egy kis jég korszak következett be melynek következtében az Alföld elmocsarasodott. Az elnéptelenedés miatt pedig nem egy kultúr táj alakult ki, hanem egy vad környezet. A keleti orzságrészben eleinte, meg maradtak a 2-3 nyomásos földművelésnél, illetve a rideg állattartásnál. Nyugaton ugyanezek maradtak csak hogy már itt istállózó állattartást használtak. Új növényeket termesztettek, kukorica, dohány krumpli, illetve kialakultak a szőlő kultúrák.

A céhes ipar 6000 főről 150000 nőtt, a manufaktúrák száma viszont alacsony maradt, mert nem volt elég textil alapanyag.  Bányák sora nyílt meg hol rezet aranyat és sót bányásztak.

Belkereskedelem nem volt. Közvetlenül jutott el az árú a termelőtől a fogyasztóig. A magyar exportot főképpen a mezőgazdasági termékek adták, melyet kiegészítettek a különböző bányászati termékek.

Az import pedig főképp luxuscikkekben mutatkozott meg. Parfümök, selymek, illetve mezőgazdasági gépek. A külkereskedelmi mérleg pozitív volt. De egyik nagy hiba volt, hogy a profitot nem forgatták vissza. Az infrastruktúrát sem fejlesztették. Hiányoztak az utak és a csatornák. Épült néhány csatorna de a kereskedelemben különösen a búzáéban, döntő szerepet játszott a Duna. Persze itt nem is tőkésekről, hanem nemességről beszélünk. A kereskedelem nagy részét a zsidóság bonyolította le. A kereskedelemben a század során csökkent a szarvasmarha, és nőtt a gyapjú illetve a gabona szerepe.

Ezek voltak az általános jellemzők de ezt még befolyásolták a különböző politikai rendeletek.

Mária Terézia 1754-es vámrendelete, például erősen akadályozta az ipar kialakulását, és inkább Ausztria illetve az örökös tartományok érdekét nézte. A magyar áru, élelmiszer alacsony vámmal mehetett az örökös területekre, de viszont magassal mehette tovább, amivel sikerült benntartaniuk. A külföldi élelmiszer viszont alacsony vámmal jött be, ami versenyre késztette a magyar terméket. A verseny piaca elsősorban Ausztria és Csehország volt. Az osztrák illetve cseh ipari termékek alacsony vámmal hagyták el a birodalmat, de a külföldi magasan jött be, így egy picit alálicitálva érkeztek az országba alacsony vámmal. Drága volt, de még mindig olcsóbb, mint a külföldi. Ezzel védve a hazai ipart. Ezzel a vám rendszerrel megtartotta a birodalmon belüli munkamegosztást is. Magyarország mezőgazdaság, örökös tartományok ipar. Ezzel pedig némiképpen erősítette a magyar külön állást a birodalmon belül.

Az 1767-es urbárium rendeletében könnyített a jobbágyok terhein. Maximalizálta a robotot. 52 nap állattal vagy 104 nap szerszámmal évente. Rögzítette a majorság és az úrbéres földek arányát ezzel védve az adóalap csökkenését.

A vámrendelete ellenére a bányászat mégis fejlődött. Korszerű gépekkel szivattyúzták a vizet, és 1753-ban Selmecbányán állami bányatisztképző intézetet alapítottak.

A béke diktátum megítélése a különböző korokban és rendszerekben eltérő volt. 1920 és 44 közötti időszak, egyértelműen a revízió évei, ahol a cél a területek visszaszerzése politikai, de ha kell katonai eszközzel. 1947 és 89 között, a szocializmus nem taglalta, sőt elhallgatta a témát. Úgy fogalmaztak, hogy ami nincs, az nem létezik. 90, 91, és 92 az útkeresés időszaka Trianon szemszögéből. 1993-tól pedig a politikai elit úgy véli, hogy a megoldást az európai unió adja.

Trianon alapvetően azért következhetett be, mert a vesztes oldalon álltunk. A Monarchia a németekkel kötött szövetséget, így mi, ha akartuk, ha nem, a franciák és az angolok ellenségei lettünk. Oroszország is az ellenségünk, nemcsak az antant miatt, hanem az szláv egyesítés tervei miatt is Közép-Európában.

A belső ok pedig leginkább a soknemzetiségű ország. A nemzetállamok korában, minden nemzetiség vagy új államot, vagy a már meglévőhöz való csatlakozást akarta. Magyarországon a magyarság kisebbségben volt, csupán a zsidóság billentette felénk a mérleg nyelvét. De a zsidók is pénzügyi érdekek miatt vallották magukat magyarnak.

Az új eszme a liberalizmus is komoly probléma volt, mely kitörölte az emberek eszéből a nemzettudatot. Az egyén szabadságát és karrierét hirdető eszem a politikában már nem a nép érdekét képviselő honatyákat, hanem a sikerre és haszonra éhes politikust jelentette. Ezt nevezték a „Kormány képességének”.

A háború elvesztését követően a Tanácsköztársaság tovább rontotta Magyarország helyzetét és megítélését, a békerendszerben. Hogyha egy állam a kommunista eszmét választja, ezzel veszélyeztetve a kapitalista Európát, akkor, azaz ország komoly büntetést kap.

Az alapvető okok ezek voltak, melyek a magyar történelem legnagyobb, máig mély nyomot hagyó tragédiájához vezetett. A béke delegáció vezetője, gróf Apponyi Albert volt, aki megpróbálta menteni a menthetőt sikertelenül. A békediktátumot Anglia és Franciaország írta alá, magyar részről, pedig két, semmilyen politikai súllyal nem rendelkező ember írta alá, a felelős magyar vezetés tagjai közül senki.

Magyarországtól elcsatolták a felvidéket, Erdélyt, Kárpátalját, a Délvidéket, Burgenlandot, és Triesztet, ezzel elvágva a tengertől bennünket. 276000 m2-ből 93000 maradt meg. Az ország 2/3-át elvették, és odaadták a kisantant államoknak. 3000000 magyar került a határ túlsó oldalára. Voltak helyek ahol engedték a népszavazást, de az ajánlott területek töredékén csak. Így esett, hogy Sopron elnyerte a leghűségesebb város nevet és a Civiles Fidelisinas címet. Vállaj a szerencsés véletlen folytán tartozik Magyarországhoz. Magyarország nem rendelkezhetett a modern fegyverekkel, és a magyar hadsereg csupán 35000 főt számlálhatott, mellyel kiszolgáltatott lett a kis antant országokkal szemben.

A Trianoni béke gazdasági okai rengeteg termőterület, a tengerpart, a gazdag erdélyi érckészletek, erdők, és a vasúthálózat jelentős részének az elvesztése. Politikai okok közé a revizionizmus sorolható. A birodalmi piac széthullásával, egy új környezetbe csöppentünk. Társadalmi oka talán a legsúlyosabb. Rengeteg magyar menekült az anyaországba és mind máig rengeteg magyar él a határon kívül atrocitásoktól nem mentesülve. Ellenben Trianon utáni magyar állam 92%-a magyar volt.

A tatárjárás 2 évében a magyar lakosság közel 50% meghalt. Batu kán sorozatban követeket küldött Béla királynak, de ő nem küldött választ. Batu kán a kunok miatt támadta meg az országot, mondván ők az ő szolgái: „Megtudtam ezen felül, hogy kun szolgáimat oltalmad alatt tartod. Ezért utasítalak, hogy ezeket a jövőben ne tartsd magadnál, és miattuk ne kerülj velem szembe.” Kötöny a kun vezér megölése miatt kunok maguktól elhagyták az országot, nagy pusztítást végezve maguk mögött, a tatárok mégis támadtak.

1241. április 11.-én a magyar sereg Muhinál vereséget szenvedett. A magyarok körbe zárták magukat, és a tatárok nyílzáport zúdítottak rájuk. A király elmenekült Trau várába, az ország pedig központi védelem nélkül maradt. A tatárok ahol jártak mindent feldúltak. Csak a kővárak tartottak ki. Az eseményeknek hála a tatárok nem maradtak tovább az országba.

IV. Béla miután hazatért dalmáciai bujdosásából, egy teljesen kifosztott, és elpusztított országot talált. A király változtatott a korábbi politikáján. Abbahagyta a birtokok visszavételét, és a tatár kivonulás után, jelentős adományozásba kezdett, ezzel próbálván helyreállítani a viszonyát a nemesekkel. A főurakat csupán kővárak építésére kötelezte, mert ezek a tatárjárás során jól funkcionáltak. De ezek a főúrak rabló várai voltak.

A tatárjárás kedvezőtlenül hatott az ország etnikai viszonyaira. A magyar lakosság fele meghalt ebben a háborúban.  A népesség számot főleg külföldiek betelepítésével próbálták javítani. Visszahívták a kunokat, és a jászokat is betelepítették, akik a 2 évszázad alatt, beolvadtak a magyarságba.

A perem területekre nem települtek magyarok ide északra lengyeleket és cseheket, míg Erdélybe románokat telepítettek.

Béla király dinasztikus kapcsolatot épített ki Haliccsal és Lengyelországgal.

Az ellenséges hadseregek keltette riadalom illetve a sikeres puccs 1918. március 21.-én lehetővé tette a Tanácsköztársaság kikiáltását. A Szociáldemokrata Garbai Sándor, valamint a kommunista Kun Béla vette át a hatalmat, de a tényleges hatalom a kommunisták kezében volt. A tanácsköztársaságot egyedül a munkásság támogatta, minden más társadalmi réteg ellenezte.

A tanácsköztársaság merített a francia forradalomból. A parlament helyett egy forradalmi kormányzótanácsot hoztak létre, mely a törvényeket hozta. A forradalmi vésztörvényszék látta el az igazságszolgáltatás szerepét. A döntések javát politikai alapokra helyezték. Az ország tényleges működését pedig a direktórium, valamint a szerveződő tanácsok látták el. A vörös őrség feladata volt a rend fenntartása. Dea lenin fiúk a rendszer ellenségeit is üldözték. rengetegen haltak meg vagy hagyták el az országot a vörös terror miatt.

A gazdaságot, a lenini modellt követve teljes mértékben államosították.

A tanácsköztársaság bukását nem is belső gondok okozták, noha később lehet a társadalmi ellenszenv miatt omlott volna össze, hanem mert a nyugati hatalmak számára elfogadhatatlan egy bolsevista, kapitalista ellenes rendszer. 1919 áprilisában román, szerb, francia és csehszlovák csapatok lendültek támadásba. A meghódított területeket úgy kezelték, illetve rendezték be, hogy az a határrendezés során, hozzájuk kerüljön. 1919. május 20.-án Stromfeld Aurél és Landler Jenő vezetésével megindult az ellentámadás. A vörös hadsereg elérte a 100000 főt. A románokat sikerült megállítani a Tisza vonalánál, a cseheket pedig nem csak megállítani, hanem visszaszorítani is sikerült. A felvidéki sikereket a Clemanceau távirat szakította meg 1919. június 13.-án. A francia elnök kiüríteti a románokkal a Tiszántúlt, és ezzel elismeri a Tanácsköztársaságot, ha azok abba hagyják a támadást. A csapatokat visszavonták, mely a teljes demoralizáltságot eredményezte. A románok nem hagyták el az ígért területet, ezért egy sikertelen támadással akartuk onnan kiverni, melynek eredményezte az lett, hogy a románok elérték Budapestet.  1919. július 30.-án bekövetkezett a teljes összeomlás és augusztus 1.-jére megbukott a rendszer. A társadalmi támogatottságot elvesztették, és Bécsbe vonatozott a kommunista vezetés. Az ország kiszolgáltatottan állt mind a szomszédos országok, mind a belső érdekcsoportokkal szemben.

A XX. század elejére Európában kezdett körvonalazódni egy nagy háború, mely a 10-es évek elejére, már csak a kitörését várta. Két nagy csoportosulás nézett egymással szemben. A Központi Hatalmak, melyek Németországot és az Osztrák-Magyar Monarchiát takarja, illetve az Antant, ami Angliát, Franciaországot, és Oroszországot vonultatja fel. A háborút, több békés módon nehezen megoldható, illetve eldönthető probléma okozza. Az első és legnagyobb, az új német állam és annak gyarmatosítási szándéka. A probléma csupán, hogy már nincsen sok szabad gyarmat, így azt a régi hatalmaktól kell megszerezni. A másik a Francia reváns Sedanért. Anglia is veszélyesnek tartotta Németországot, nemcsak a gyarmatok, hanem a gazdasági verseny miatt. Az oroszok pedig ettől a háborútól várták a kitörésüket, és európai előretörésüket. Továbbá pedig az soknemzetiségű O.M.M. is gyújtópont lehetett, a kitörni vágyó nemzetek miatt. A szikrát pont ez adta. A I. Ferenc Ferdinánd elleni merénylet Szarajevóben, amelyet Gabrilo Princip hajtott végre, a háború kitörését eredményezte. 1914. Június 28. a Monarchia hadat üzent Szerbiának, majd a nagyhatalmak egymásnak is. A háborúnak nagy társadalmi támogatottsága volt, de az első sebesültekkel teli vagonok, illetve a nélkülözés, ezt egyre jobban lelombozta.

A német Schlieffen-terv alapja az volt, hogy a németek csak 1 frontos háborút vívhatnak, így a monarchiának kellett volna megállítani az oroszokat. Ők pedig belgiumon keresztül hátba támadják, Franciaországot. De kelett a német segítség keletre később. A franciák indítottak támadást augusztusban, melyet a németek Mülhausennél megállítottak. Aztán a német offenzíva kezdődött, melyet szeptemberben Marnei-nál állítottak meg. Októbertől kezdve pedig befagyott a front. Véres és eredménytelen harcok kezdődtek, Verdunnél, Ipernnél, és a Some-Folyónál.

Keleten az oroszok lendültek támadásba, de vereséget szenvedtek Tannenbergnél, a Mazuri Tavaknál. Aztán 1915, egy újabb eredménytelen támadás Gorlicénél.

Az olaszok, noha velünk kezdték a háborút, ellenünk harcoltak. Délen óriási veszteségeket szenvedetünk, Isonzónál. Bulgária segítségével azonban megszálltuk Romániát, és Szerbiát. A tengeren volt talán a legaktívabb a háború. A német és az angol flotta összecsapott Jütlandnál, illetve a németek a tengeralattjárókkal fenyegettek.

Új harceszközök jelentek meg, mint a repülő a mérges gáz, a géppuska, vagy a tank.

Az ipari forradalom Angliából indult ki. Ehhez megfelelő társadalmi és politikai háttér kell.  A társadalmi háttér egy erős középosztályból, mely vállalkozókból, és tőkésekből áll, illetve egy olyan politikai rendszer, amely nem egy uralkodó érdekeit képviseli, hanem a többség, ez esetben a középosztályét. Így nem verseny ellenes.

A mezőgazdaságban komoly változáso jöttek létre. A földbirtokosok elzavarták jobbágyaikat, és a földeken juhokat tenyésztettek. Így kereskedni tudtak Flandriával. A növénytermesztésben pedig az ugaroltatás helyett a vetésforgót használták. A jobbágyok viszont bérmunkásokká váltak az új kapitalista gazdaságban.

A textil iparban is forradalom következett be. John Key feltalálta a repülővetélőt, Hargves pedig a lányáról elnevezett fonó Jenny vel tört be a piacba. James Watt pedig feltalálta a gőzgépet, ami nélkül talán az ipari forradalom nem is lett volna olyan forradalmi. Szinte mindent ezzel hajtottak.

Az ipari forradalom azonban szükségessé tette a kereskedelm fejlődését. Itt is kamatozattaáka a gőzgépet. Fluton ír feltaláló megakotta a gőzhajót. De ami ennél is innovatívabb volt, az Stephonson gőzmozdonya volt. Rocket nevű gép először Stockton-Darlington járt, majd ezek után tömeges vasút építés következett be.

Ez nem csak gyorsabbá, hanem hatékonyabbá tette a kereskedelmet, és a közlekedést. Hiszen több árut lehetett gyorsabban mozgatni. A vasút építéssel újabb területek kapcsoltak be a gazdasági érrendszerbe, illetve újabb iparága jöttek létre.

A bányászat fejlődött a meg növekedett vasérc illetve szén igény hatására. Fejlődött a nehézipara a kohászat a vasút építés miatt.

A szerszámgépgyártás is fellendült a bányagépek, a gőzgépek, és más gépek iránti meg növekedett kereslet hatására.

Szabványosításra volt szükség, hogy kevesebb selejt legyen, illetve mindenütt ugyanakkora legyen a sínek nyomtáv.

Az ipari forradalom maga után vont egy demográfiai robbanást is. A mezőgazdaság hatékonyságának kösznhetően, elegendő élelem volt. Fejlődtek a higéniai viszonyok. Csatornázások kezdőttek a szennyvízelvezetés miatt. A nagyobb népesség több munkaerőt adott, így ez a folyamat önmagát generálta. Megnövekedett a városok lakossága is. Új ipari városok jöttek létre Liverpool, Newcastle. Fejlődött a vendéglátás (étterem, kávézó). Új életmód és táplálkozási szokások jöttek létre.

A Magyarországon kitörő Forradalom, főbb okai közé a nemzetiségi problémák, a parasztságot sújtó földkérdés, és a munkásság politikai képviseletének hiánya okozta, de a legfőbb ok, azaz I. Világháború szörnyűségei, a Doberdói és Isonzói áldozatok, valamint a nélkülözés voltak.

Magát a forradalmat Tisza István 1918. október 17.-ei bejelentése robbantotta ki, miszerint a háborút elvesztettük. 1918. október 23.-24. között megalakult a Nemzeti Tanács Károlyi Mihály vezetésével. A tanács azt várta hogyha követik az antant által elvárt demokratikus jogok bevezetését, és az önrendelkezést megvalósítja, akkor a Történelmi Magyarország megmenthető. Ígéretet tettek a földkérdés megoldására, és a nemzetiségieknek tett engedmények megvalósítására.  1918. október 28.-31.-e között a katonák kitépték a Monarchia címerét sapkájukról, és helyére őszirózsát tett, Tisza István pedig miniszterelnök lett. November 13.-án lemondott IV. Károly, és november 16.-án megalakult az első Magyar Köztársaság.

Ez a fiatal államszervezet rögtön igen komoly kül- és belpolitikai problémákkal találta magát szembe. Az Antant vesztes államként kezelt minket ezek után is, és a békeszerződésre semmilyen hatást nem gyakorolt az új forma. Az antant inkább egy bolsevizmust távol tartani képes vezetést, mint sem egy túl pacifista és demokratikus kormányt. Károlyi későn szervezte meg a védelmet, amely komolyan befolyásolta az ország alakulását.  A nemzetiségek pedig agresszív hódító politikát kezdtek el. Jászi Oszkár, a nemzetiségi ügyekkel foglalkozó szakembere, ráébredt, hogy nem hajlandóak tárgyalni. November 13.-án a Belgrádi egyezményben a magyar kormány lemondott azokról a területekről, ahol a nemzetiségek aránya magas volt. Dec. 1.-jén Kolozsvárott Erdélyt Romániához csatolták.

A belpolitikai válság problémája alapvetően a pénzügyi válságból eredeztethető. ugyan kikiáltották a független köztársaságot, és biztosították a szabadságjogokat, a probléma gyökerét nem ezek oldották meg. Az ellátással problémák voltak, mind fűtőanyag mind élelmiszerellátásban. A gazdasági válság oka a földkérdés. A haza érkező jórészt paraszti származású katonák ezzel biztonságban érezték volna magukat, és erősödött volna a középréteg, valamint a nemzetiségek egy kis részét is meg lehetett volna nyerni. A földosztást csak a radikális polgári, valamint a Nagyatádi Szabó István vezette kisgazda párt támogatta. Károlyi egyéni példája a Kápolnai földosztás. A politikát pedig a szélsőbal és a szélsőjobb támadásai borzolták. Az ideiglenes kormány melynek Károlyi köztársasági, Belénkei Dénes pedig a miniszterelnök, a szociáldemokrata és a kommunista párt buktatta meg 1919. március 21.-én.