Nyelvünk történetében a nyelvtudomány különböző korszakokat különít el. (Tk. 104.old. )

A m nyelv fejlődésének főbb korszakai:

• Az ősmagyar nyelv kora:

Az ugor nyelvközösség felbomlásától a honfoglalásig (895-96).

Nincsenek írásos emlékei, így a nyelv akkori állapotára későbbi dokumentumokból, a rokon nyelvek történetéből lehet következtetni.

Ekkor nagymértékben gyarapodott nyelvünk jövevénykészlete. (irán, török, szláv)

Ekkor alakultak ki a vegyes hangrendű szavak

Nyelvtani rendszerük is gazdagodott: birtokos személy-, középfok-, igei módjellel és több viszonyraggal.

A mondatok szerkezete is bonyolultabbá vált.

• Az ómagyar kor:

A honfoglalástól a mohácsi csatáig, 1526-ig.

A Kárpát-medencében való letelepedés sok változást hozott a társ.ban és gazd-ban.

Megjelent a latin betűs írás -> van írásos szövegemlékünk.

Gyarapodik a szókincsünk, szláv (kereszt, pap, szent), latin (advent, legenda), majd német (polgár, cégér) nyelvvel.

Változások: hang-, és toldalékrendszerben és a mondatszerkezetben.

Az ómagyar kor 2. felét kódex korának is nevezzük, mert ezt a kódexir. és a kézzel írott könyvek jellemzik.

Ekkor már a világi jellegű m szövegek is megjelentek.

Nyelvünk ekkor még nyelvjárásokban élt, tegeződtek mindenkivel.

• A közép magyar kor:

1526-1772: A mohácsi csatavesztéstől a felvilágosodás koráig.

A török hódoltság, a 15 éves h., a Rákóczy szab. h. hatott a nyelvre. A reformáció és a könyvnyomtatás segítette, kialakult a hitvitázó ir.

Az első m nyelvű Bibliafordítás 1590 Károlyi Gáspár. Egyre gyakoribbak a terjedelmes emlékiratok, a naplók és úti feljegyzések. De még a latint használják a hivatalokban. De már megjelentek a m szótárok.

Hangtani, nyelvtani és szókészlettani változások, magázódás történik.

A kor jelentős műve Sajnovics János Demonstracio… című munkája, 1770-ben mutatta be a m nyelv finnugor rokonságát.

• Az újmagyar kor

1772től napjainkig. A felvilágosodás, a reformkor nagy hatással volt rá.

Elkezdődtek a nyelvújítási mozgalmak, gazdagodott , megújult a szókincs.

Megteremtődött a m nyelvi egység és a m ir-i nyelv. Sok szótár, nyelvtan jelent meg. 1832-ben 1. m helyesírási szabályzat Wörösmarty irányításával.

1844-es ogy. államnyelvvé nyilvánította a m nyelvet. Elkezdődött a m  nyelvtudományos kutatása, létrejött a nyelvtudomány.

A m nyelv az uráli nyelvcsaládba, annak a finnugor ágába tartozik.

Őshazája: Ny- Szibéria, Ob alsó folyása és az Urál hg. között. Földművelésre alkalmas, ligetes sztyepp vidék a felmelegedés következtében száraz sztyeppé, félsivataggá változott. így az obi-ugorok északabbra vándoroltak a megélhetésért. Az ősnyelv kb. 6 ezer évvel ezelőtt vált szét a finnugor és a szamojéd ágra.

Majd a finnugor nyelve Kr. e. 3500-3000 körül ismét két ágra: finn-permi és ugor ág. Az ugor ágat a magyar, a vogul és az osztják nyelv alkotja.

A nyelvrokonság bizonyítékai:

1. A szabályos hangmegfelelések.

A nyelv hangkészlete az idők során változott. Magyar: fon > fa Vogul: pun > pa Így pl. a m nyelv  szókezdő f hangja, a finnugor nyelvekben p hangnak felel meg.

1. Az alapszókincs közös jellege

Alapszókészlet egy részének szabályos megfelelése:

névmások: m te, votják ton

az egyszerű számok: m két, vogul kit

a testrészek elnevezése: m szem, vogul sem

rokonságnevek: m fiú, votják pi

a természet tárgyai és jelenségei: m tél, votják tol

az állatvilág neve: m lúd, vogul lunt

a növényvilág neve: m fa, vogul pu

ásványok neve: m kő, vl kű

a lakás, az eszközök, a fegyverek, a ruhák elnevezései: m ház, vk kua

a táplálkozás szókincse: m lé, vl lem

helyzet: m al, vl jal-

elemi cselekvéseket, érzékeléseket, jelenségeket jelölő igék: m, men-, vk myn

tulajdonságok, mennyiségek: m hosszú, vl chosa

Nyelvünkben kb. 700-800 finnugor szó található.

1. A rokon szavak jelentéskörének hasonlósága

Ha változások vannak a jelentésváltozás törvényeivel meg lehet magyarázni. Pl. ház, fi

1. A nyelvtani eszközkészlet hasonlósága

Pl.: a a m.ral rokon nyelvek mind toldalékoló, agglutináló jellegűek. Az igei személyragok egy része és a birtokos személyjelek személyes névmásból alakultak ki.

A legtöbb uráli nyelvben E/1 birtokos –m toldalékot kap, megegyeznek a –k többesjel, a középfok –bb és az igei idő- módjelek.

1. Egyéb segédtudományok bizonyítékai: régészet, antropológia, néprajz stb.,

amelyek a földrajzi helyzetet, éghajlatot, a növény- és állatvilágot kutatják. Ezek a feltárások segítették az ősi népek hazájának, vándorlásának és életmódjának megismerését.

Nyelvrokonságunk kutatói:

Már a 18. sz.-ban utaltak a m és lapp nyelv közötti rokonságra.

Az 1. m kutató Sajnovics István, jezsuita szerzetes, aki 1769-ben É-Norvégia partjainál volt expedíción, hogy tanulmányozza a szigeten élő lappok anyanyelvét és a napfogyatkozás kapcsán. 1770-ben könyvben írt erről és ezzel elindította nyelvünk tudományos kutatását.  Ellenben külfölddel, Itthon ellenszenvvel fogadták.

Gyarmathi Sámuel 1799-ben jelentette meg A magyar és a finnugor eredetű nyelvek rokonságának grammatikai bizonyítása című könyvét.

Reguly Antal volt, aki 1843-ban eljutott az obi-ugorokhoz és gazdag népköltészeti kincset gyűjtött össze

Budenz József a finnugor nyelvészet megalapítója, általa és tanítványai (Munkácsi Bernát) által Mo. lett egy időre a finnugor nyelvtudomány központja. Legfontosabb művei: M-ugar összehasonlító szótár, Ugar alaktan.

A nyelvet 2 féleképpen vizsgálhatjuk:

1. Leírhatjuk a nyelv mai állapotát – Leíró nyelvészet (Alapja szinkrónia.)
2. Kutathatjuk a nyelv történetét, ezzel foglalkozik a történeti nyelvészet (Alapja diakrónia).

A nyelvek eredete

A tudósok régóta kutatják a nyelvek eredetét.

1. Monogenezis: szerint a nyelvek egyetlen közös ősnyelvből származnak. (Biblia -> Bábel-tornya)
2. Pologenézis: szerint a Föld több pontján egyszerre alakultak ki a nyelvek.

A világon ma 3000- 6000 nyelvet tartanak számon. Közülük több 100 már az ókorban kihalt. Ma is kihalófélben vannak a kis lélekszámú, a világtól elzártan használt nyelvek, melyek írással sem rendelkeznek. Ma 150-200 nyelvcsaládot különböztetnek meg. A világ legnagyobb nyelvcsaládja az indoeurópai. Fontosabb nyelvcsaládok: altaji, kaukázusi, japán…

A m nyelv az uráli nyelvcsalád finnugor csoportjába tartozik, azon belül az urál nyelvek közé soroljuk.

A nyelvek típusai

Alaktani szempontból 3 nyelvtípust különböztetünk meg.

1. Izoláló (elkülönítő): szóalakjaiban nincsenek ragok, jelek, sokszor még képzők sem. Tehát a morfémák száma azonos a szavak számával. A nyelvtani viszonyokat a szórenddel, a hangsúllyal vagy önálló szavakkal fejezik ki. Pl. vietnámi, kínai, indonézeffelé tart az angol is
2. 2.      Agglutináló (ragasztó): ezeket a nyelveket a szóképzés, a szóösszetételek és a toldalékok teszik gazdaggá. PL. Magyar, finnugor nyelvek.
3. Flektáló (hajlító): jellegzetes jegye, hogy a nyelvtani viszony a szótő belsejében, annak megváltozásával fejeződik ki. Általános e nyelvekben a grammatikai nemek megkülönböztetése (hímnem, nőnem, semlegesnem). Pl. angol, német

Anyanyelvünk változatai:

• köznyelv (írott és szóbeli változata),
• csoportnyelvek (szaknyelvek, hobbi-, ifjúsági-, argó stb.)
• nyelvjárások (nyi, dunántúli, déli, tiszai, palóc, ék-i, mezőségi, székely stb.)

A szöveg részei: fonéma (hang) – morféma (szóelemek, tő, …) – szavak – szintagma (szószerkezetek , hozzárendelő, alárendelő, mellérendelő) – mondat – szöveg

Vázlat:

1. a szöveg

2. élőszóban

3. szóbeli szövegtípusok

4. írásban

5. írásbeli szövegtípusok

6. szövegfajták csoportjai (leíró, elbeszélő, érvelő-meggyőző)

A szöveg a beszéd legnagyobb egysége, a kommunikáció eszköze, amely teljes, egész, lezárt és szándékolt üzenetként értelmezhető. Szöveget azért alkotunk, hogy közöljünk vele valamit.

A szövegnek vannak nyelvi (verbális) és nem nyelvi (non-verbális) összetevői.

A szöveg legfontosabb sajátossága a szövegelemeknek az összekapcsolódása, a szövegösszetartó erő vagy szövegkohézió. A szöveg egészére ható összetartó erő a globális kohézió. A szövegegységek láncszerű összekacsolódása, pedig a lineáris kohézió

A szövegek csoportosításának szempontja lehet az, hogy a szöveg élőszóban vagy írásban születik-e. Ugyanazt a témát másképp fogalmazzuk meg beszélgetés keretében vagy tudósításban leírva. Mind élőszóban, mind írásban számtalan típusú szöveget fogalmazunk, ezért nagyon nehéz összességükben jellemezni a szóbeli és az írásbeli szövegtípusokat.

A közlési folyamat eszközei mindkét esetben egyeznek, vagyis van egy adó (beszélő/író) és egy csatorna, amit a vevő (olvasó/hallgató) dekódol. Ez a folyamat az élőbeszédben megfordítható, az adó-vevő kapcsolat felcserélődhet.

Élőszóban (Pl.: társalgásban) általában kevesebb igényességgel fogalmazunk, lazábbak a mondatkapcsolatok, szabálytalanabb a szövegszerkesztésünk, pongyolábbak a mondataink. Mivel a befogadó számára csak egyszer hangzik el a szöveg, helyzethez kötött, időben múlandó eseményt jelent, másképpen kell fölépíteni a szöveget szóban, mint írásban. Gyakrabban van szükségismétlésekre és visszautalásokra. Az írásbelivel szemben viszont az az előnye, hogy azonnal látjuk, halljuk a hallgatók visszajelzéseit, és ezeket figyelembe vehetjük szövegalkotáskor. Kifejezőeszközökben is gazdagabb az élőszó, mint az írott szöveg, hiszen a szavakat, mondatokat a beszéd nem nyelvi elemei kísérik: a hanglejtés, a tekintet, az arcjáték, a gesztusok, a testtartásunk, egész megjelenésünk. Szóban szívesebben használunk állandó nyelvi kifejezéseket, társalgási fordulatokat, töltelékszavakat.

Szóbeli szövegtípusok: a társalgás, a meghívás, a köszöntés, a kérés, a felelet, az előadás, a szónoki beszéd, stb.

Az írott szövegnek sem csupán nyelvi jelekkel, szavakkal és mondatokkal hatnak ránk, hanem egész formájukkal, szövegképükkel, a színekkel, a betűformákkal, a tagolással és az egyéb nem nyelvi jelekkel. Az élőszó látható és hallható nem nyelvi jeleit nem helyettesítik, de valamennyire megjelenítik az írásjelek. Mivel írásban van időnk előkészíteni, átgondolni és átolvasni a szöveget, írásbeli közléseink többnyire tudatosabbak, igényesebbek és megformáltabbak. Nincs szükség annyi ismétlésre, terjengősségre, hiszen az olvasónak van módja arra, hogy többször elolvassa a szöveget. Írásban viszont nincs lehetőségünk figyelembe venni az olvasó azonnali visszajelzéseit. Az írott forma maradandóbban őrzi a nyelvi hagyományokat.

Írásbeli szövegtípusok: feljegyzés, levél, dolgozat, önéletrajz, kérvény, hirdetés, értekezés, novella, stb.

A szövegfajtáknak három nagy csoportja van: az elbeszélő, a leíró és az elemző-meggyőző.

Elbeszélő közlésfajta: tudósító elbeszélés, jelenetszerű elbeszélés, élőbeszéd-megjelenítés: egyenes beszéd (szó szerinti idézés); függő beszéd (szabad idézés) szabad függő beszéd átélt beszéd

Leíró közlésfajta: tárgyilagos, részletező, irányított (közelitől a távoli felé vagy fordítva, kívülről befelé vagy fordítva)

Elemző–meggyőző: tanulmány, esszé, szónoklat, fölszólalás, vita, monográfia… használja a következtetést, magyarázatot, példát.

A nyelv az emberi kommunikáció legfontosabb eszköze. Szoros kapcsolat van nyelv és kommunikáció, nyelv és társadalom, nyelv és gondolkodás között. Kölcsönösen hatnak egymásra és egymást kölcsönösen feltételezik.

A nyelvi vagy verbális kommunikáció, jellemző arra a társadalmi csoportra, amelyben élünk. A kommunikációs folyamatban érvényesül az együttműködési elv.

A nyelvi elemkészletekből válogatva alkotjuk meg a kommunikációs körülményeknek megfelelő szöveget. A nyelvi jelrendszer birtoklása a kommunikációs képesség jelentős mértékben múlik az iskolázottságon, az életkoron, a nemen és a társadalmi helyzeten.

A kommunikációnak vannak szóbeli és írásbeli formái:

A nemnyelvi, nemverbális kommunikáció jelei szóban: hangjelek, tekintet, arcjáték, gesztusok, testtartás, térközszabályozás, a külső és a csend.

Írásban: az elrendezés, a margó, a tagolás, a sorok, a sortávolság, a betűköz, a betűtípus, a színek, a keret és a javítások.

2.) A nem nyelvi jelek szerepe:

• tájékoztatják a hallgatót a beszélő érzelmi állapotáról, a közléshelyzethez való viszonyáról
• a hallgató is állandó visszajelzést ad a beszélőnek
• felerősítik szavakkal mondottakat

3.) A szóbeli kommunikáció nem nyelvi jelei:

• hangjelek: mondanivalónk értelmét megerősíthetik vagy módosíthatják a hangos beszéd zenei eszközei. A hangerő, a hangsúly, a hanglejtés, a beszédtempó, a beszéd ritmusa, a szünetek
• tekintet: a szemkontaktussal kapcsolatot létesítünk és később a kapcsolattartásnak is egyik fő kifejezője. A szem hangulatot, érzelmi állapotot tükröz
• arcjáték (mimika): általában nem tudatosan élünk vele. Az arc 3 részének: homlok, szem, száj jelzései együtt értelmezhetők
• gesztus: a fej, a kéz, a kar, a láb mozgásait közös szóval taglejtésnek vagy gesztusnak nevezzük
• testtartás: érzelmi állapotra utal. A kapcsolat felvételére és zárására utalhat
• térköz: a térközt befolyásolja a partnerünk közötti viszony, a szituációk és a kommunikáció célja
• embléma: a külsőre vonatkozó jellemzők, hajviselet, ruházat, ékszerek, smink összefoglaló neve
• csendes kommunikáció: az elhallgatások a szünetek is érzelmeket fejeznek ki. Az egyes beszédszakaszokra mennyi időt fordítunk.

A korszakolást népünk fontos történelmi eseményeihez, ill. a művelődés történetének nagy fordulataihoz szokták kötni. 4 fő korszakra bontjuk:

•  Ősmagyar korszak (Kr.e. 1000 – Kr.u. 895, azaz az ugor nyelvközösség felbomlásától a honfoglalásig tart)
  • Nem rendelkezünk nyelvemlékkel
  • Ez a vándorlások koraSok a külső hatás, amelyek közül legjelentősebb a török hatás
  • A nyelvjárások nemzetségi, azaz törzsi alapon jönnek létre

• Ómagyar korszak (895 – 1526, azaz a honfoglalástól a mohácsi vészig tart)
  • Ez az első korszak, amelyből írásos emlékeink is fennmaradtak: szórványemlékeinkben, idegen nyelvű szövegben található magyar szavak és mondatok, szövegemlékeink pedig már magyar nyelvűek.  példák: szórványemlék: Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzásáról (görög nyelvű szövegben 50 magyar szó:Tisza, Etelköz, Álmos, Maros) vagy a Tihanyi Apátság alapítólevele 1055-ből ; szövegemlékek: Halotti Beszéd és Könyörgés 1192-1195, vagy az Ómagyar Mária-siralom, amely 1300 körül keletkezett.
  • Szláv, német és latin hatás éri nyelvünket

• Közép magyar korszak (1526 – 1772, azaz a mohácsi vésztől a felvilágosodásig tart)
  • A nyelv fejlődésére komoly hatással van az ország három részre szakadása, a humanizmus, a reformáció és a könyvnyomtatás
  • török, német hatás nyelvi hatás éri a nyelvünket
  • Kialakulóban van a normatív nyelv használata
  • Reformáció, humanizmus

• Újmagyar korszak (1772 – azaz a felvilágosodástól napjainkig tart)
• A nyelvújítás hatása jelentős– nyelvtanok és szótárak készülnek, kialakul a helyesírási normarendszerünk
• internacionális hatáselsősorban az indogermán nyelvek pl: angol
• A nyelvészek kidolgozták a nyelvművelés alapelveit

Az önéletrajz iskolai végzettségünk, munkahelyei tapasztalataink, személyünk, érdeklődési körünk és szabadidős tevékenységeink bemutatása. Az önéletrajz sok mindent elárul rólunk, tiszta képet ad helyesírásunkról, igényességünkről és rendszeretetünkről.

Az önéletrajz lehet általános és szakmai, melyek íródhatnak hagyományos és amerikai módon.

Hagyományos önéletrajz

A hagyományos önéletrajz írója összefüggő mondatokban tudósít önmagáról, képet ad személyiségének alakulásáról, szakmai, emberi fejlődéséről, az életét befolyásoló tényezőkről.

Tartalmi vázlata:

• Személyi adatok (születési hely, idő, család adatai)
• Szülők társadalmi hovatartozása, foglalkozása
• Az életét fontosan befolyásoló tényezők
• Iskolák adatai (iskolák nevei, időtartam, a szaktárgyak iránti vonzalom, elért eredmények)
• Az elért szakképzettségek (hol, mikor, mit)
• Foglalkozáshoz, szakmához való viszony feltárása
• Munkahelyek, beosztások, eredmények, kitüntetések
• Nyelvismeret (nyelv megnevezése, nyelv szintje, az elért hivatalos minősítés)
• Szakmai munkásság (az elért eredmények, tanulmányutak)
• Közéleti szereplés területei
• Szabadidős, egyéb társadalmi tevékenységek, érdeklődés (sportolás előnyt jelent)
• A cél kiemelése (miért készült az életrajz, hivatásválasztás, a pályázást indokoló tényezők)

Bizonyos részeket kihagyhatunk belőle, nem szükséges ebben a sorrendben megírnunk hagyományos önéletrajzunkat.

Modern típusú önéletrajz

Jellemzője a tárgyilagosság, rövidség, a tagolt, vázlatszerű elrendezés, nincsenek egymásra épülő mondatok, a fő cél az adatok tényszerű közlése.

A lap elején a jobb oldalt helyezkedik el a fejléc, amely a személy nevét, lakcímét, telefonszámát, esetleg fax-, illetve az e-mail címét tartalmazza. Középen helyezkedik el az Önéletrajz címként, ezután az önéletrajzírás indítékait, elért tanulmányai eredményeinket, munkahelyi tapasztalatainkat, szakismereteinket, képzettségeinket, nyelvtudásunkat soroljuk fel, de nem maradhat el a referenciaszemélyek felsorolása sem, akik információt tudnak adni rólunk.

A végén történik személyünk bemutatása, de csak említésszerűen, a velünk kapcsolatos eseményeket nem muszáj időrendi sorrendben bemutatnunk.

Formai követelmények:

• A4-es lapra illik írni, még manapság is megkövetelik, hogy kézzel írjuk az önéletrajzot, írásképünk is sokat elárul rólunk
• Ne legyenek benne áthúzások, javítgatások (esztétikus elrendezés), a helyesírás fontos
• Pontok kiemelése, keltezés
• Önéletrajzunkon legyen ott aláírásunk is, kérhetnek fényképet, célszerű egy nem túl régi arcképet is csatolni

Szakmai önéletrajz

A szakmai munkásságnak, a pályakép bemutatásának szentel nagyobb fontosságot, személyünkről csak érintőlegesen esik szó benne, részletesen ismerteti az elért eredményeket, említi a fontosabb publikációkat, találmányokat.

Motivációs levél:

-          Megszólítás: Tisztelet Hölgyem/ Uram

-          Itt és itt olvastam a hirdetést és szeretnék jelentkezni az állásra.

-          Leírom, hogy miért szeretném betölteni ezt az állást, és hogy mi tesz alkalmassá rá.

-           Végzettség

-          Beszélt nyelvek

-          Előnyös tulajdonságok, amelyek hasznosíthatóak a munkában (jó beszédkészség)

-          Elmondom, hogy már hallottam a cégről és tetszik amivel foglalkoznak.

-          Elküldöm önnek csatolva az önéletrajzomat és egy fényképet.

-          Tisztelettel/Köszönettel

-          Dátum

-          Aláírás

Hangalak és jelentés viszonya

- minden szónak van hangsorral kifejezett hangalakja és ehhez a hangalakhoz kapcsolódó jelentése,

- a hangalak és a jelentés kapcsolata többnyire megegyezésen, hagyományon alapul (ezért van az, hogy a különböző nyelvek ugyanazt a dolgot más hangsorral nevezik meg),

- ha a hangalak és a jelentés között valódi kapcsolat van (vagyis a hangalakból lehet következtetni a jelentésre), akkor ezeket a szavakat motivált szavaknak nevezzük

a) hangutánzó szavak: brummog, csiripel, krákog, zümmög,

b) hangulatfestő szavak: cammog, bandukol, pipogya,

- ha a hangalak és a jelentés között nincs kapcsolat, akkor ezeket a szavakat motiválatlan szavaknak nevezzük

A szavak csoportosítása a hangalak és a jelentés viszonya alapján

egyjelentésű szavak – a hangsor csak egyetlen jelentést idéz fel (kevés ilyen szavunk van) – pl. ablakpárkány H – J

többjelentésű szavak (poliszémia) – egy hangsorhoz több összefüggő, egymásból levezethető jelentés kapcsolódik (egy eredeti, alapjelentés mellé később kialakul másodlagos, harmadlagos jelentés), pl. csiga, levél, körte, kormány, toll

azonosalakúság (homonímia) – a hangalak azonos, de a jelentések között nincs semmiféle kapcsolat vagy összefüggés, véletlen egybeesés eredményei az azonos alakú szavak (gyakran más szófajúak is), pl. fog, sírok, török, nyúl, verem, sír, vár, ég

rokonértelműség (szinonímia) – hangalakjuk különböző, a jelentésük azonban hasonló, pl. kutya – eb, bicikli – kerékpár, fut – rohan – szalad, nevet – mosolyog – kacag

hasonló alakú szavak (paroníma) – hasonló hangsorhoz eltérő jelentés társul (ügyelni kell a helyes szóhasználatukra!), pl. egyelőre – egyenlőre, helység – helyiség, szível – szívlel, gondtalan – gondatlan, íztelen – ízetlen (Egyelőre még nem megyünk el. – Egyenlőre vágta szét a kenyeret., Ennek a helységnek a neve Hollókő. – A lakásunkban öt helyiség van.)

Minden nyelv különböző változatokban él. Több nyelvváltozatot (nyelvréteget) használunk. Például az egységes köznyelvet és valamelyik nyelvjárást vagy szakmánkat tekintve valamelyik szaknyelvet, életkorunkból adódóan esetleg az ifjúsági nyelvet.

A nyelvváltozatokat nem lehet élesen elhatárolni egymástól, hatnak egymásra, az egyes ember nyelvhasználatában pedig összefonódnak. A köznyelv és egy adott nyelvjárás együttes használatából alakult ki az adott tájegység regionális köznyelve, amely átmeneti nyelvváltozat. A területi és társadalmi megoszlás szerint nyelvváltozatoknak jó esélyük van arra, hogy idővel önálló nyelvvé alakuljanak, különösen akkor, ha saját irodalmuk van, ez történt a holland, portugál nyelv esetén.

A nyelvváltozatok hatására minden embernek kialakul a sajátos, csak rá jellemző egyéni nyelvhasználata (idiolektus), illetve egy adott, kisebb közösségre, családra jellemző családi (familiáris) nyelvváltozat.

Nyelvváltozatok

Néhány rétegnyelv jellemzése (társadalmi tagolódás)

Nyelvjárások

A nyelvnek földrajzi területekhez kötődő változatai. Hazánkban nincs olyan nagy különbség, mint pl. a német vagy az olasz nyelvben, ahol szinte meg sem értik egymást a különböző nyelvjárást beszélők. A magyar nyelvjárások főként hangzókészletben különböznek egymástól, szókincsükben és nyelvtani szabályaikat tekintve kevésbé. A nyelvjárások osztályozásával sok magyar tudós foglalkozott (pl. Deme László, Imre Samu) E két kutató rendszerében (A magyar nyelvjárások atlasz) 18 tiszta és 10 kevert nyelvjárástípust különít el. Ezekből jellemez néhányat a következő táblázat.

Nemzeti nyelvi norma

A „norma” szó két különböző dologra utal. (közösségi norma, akadémiai norma) Az intézményes norma képviselői a nyelvművelők, akik módosítani próbálják mindazoknak a nyelvhasználatát, akik nem megfelelő módon írnak és beszélnek Minden beszélőközösségben létezik valamiféle, a helyességre vonatkozó, spontán megegyezés, nyelvi egyetértés, azaz közösségi norma.

A beszéd felépítése, a szónoklat szerkesztésének lépései

A Retorika görög eredetű szó, jelentése szónoklástan, vagy másképp a meggyőzés művészete. A retorika fogalomkörébe tartozik minden olyan élőszóbeli megnyilvánulás, amely közérdekű és kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt hangzik el. A szónoki beszéd verbálisan egyirányú kommunikációs forma.

Az előadásmódja többféle lehet:

1. Szabad: előadásról beszélünk, ha gondolatainkat emlékezetből adjuk elő. A hallgatóság számára ez a legélvezetesebb.
2. Félig szabad, félig kötött: előadásról akkor beszélünk, ha gondolataink csak egy részét adjuk elő szabadon, másik részét pedig felolvassuk.
3. Kötött: az előadás, ha a szöveget teljes egészében felolvassuk. Vannak olyan szövegek, amelyeket célszerű felolvasva előadni. Pl.: Ünnepi megemlékezés, tudományos előadás.

A szónoki beszéd kommunikációs funkciói:

- kifejező funkció: a hallgatóságból érzelmi reakciót vált ki, célja, hogy megindítsa a hallgatóságot.

- esztétikai funkció: a hallgatóság gyönyörködtetése (pl: ünnepi beszédek).

- a kapcsolat fenntartása: a beszéd elején, időnként közben és végén a hallgatóság megszólításának (pl: Tisztelt Hölgyeim és Uraim!) célja a figyelem ébrentartása és a tisztelet kifejezése a közösség iránt.

A szónoki beszéd megszerkesztésének menete:

1. témaválasztás és címadás
2. szövegtípus kiválasztása (műfaj)
3. elővázlat készítése (célirányos adatgyűjtés)
4. anyaggyűjtés
5. anyag elrendezése

Az előadás szövege, maga a beszédmű a retorika szabályai szerint három részre tagolódik:
Bevezetés, Tárgyalás, Befejezés. 

1. A Bevezetés: feladata az, hogy kapcsolatot teremtsen a hallgatókkal és felkeltse a téma iránti érdeklődést. A bevezetésnek tehát tartalmaznia kell a téma megjelölését, illetve egy hosszabb előadásnál a kifejtés részleteit, illetve szerkezeti tagolást, hogy kiderüljön körülbelül mi várható.
2. A Tárgyalás: a beszédmű fontosabb, legterjedelmesebb része. Fontos eleme az átvezetés, amely a bevezetés és a tárgyalás folytonosságát biztosítja. A tárgyalás során logikai rendet kell tartani:
   a)  A tétel kimondása (tételmondat, vagy alapvetés)
   b) Ennek kifejtése (elbeszélés, narratio)
   c) Érvelés, bizonyítás (argumentatio)
   (Érvek rangsorolása: a legfontosabb érv mindig a végére kerül)
   d) A tanulság levonása (konklúzió)
3. A Befejezés: végső összegzést tartalmaz, lezárja, megformálttá, kerek egésszé teszi a beszédművet.

A mondanivaló elrendezésének elvei:

• Alapelv: a szöveg egységének elve (tételmondat- haladás- folyamatosság-elrendezés- ok- okozati összefüggések- ellentét-stb.)
• Aranyosság

A befogadás lélektana:

• Tekintettel kell lenni a hallgatóságra (száma, kora, „teherbírása”)
• Kevés adat, kevés tény

Az esszé:

• Átmeneti műfaj a szépirodalmi, és a tudományos szöveg között
• Általában valamilyen filozófiai, szaktudományos, irodalmi, művészeti vagy társadalmi témát fejt ki
• Szubjektívabb hangú, mint az értekezés
• Jelzi az író személyes állásfoglalását

Felszólalás: egy adott témával kapcsolatban véleménymondás, álláspont ismertetése.

Lehet: spontán vagy előzetes felkészülést igénylő

Hozzászólás: a felszólalástól az különbözteti meg, hogy mindig spontán

Kiselőadás: egy kérdés, tudományos probléma áttekintése érdeklődőknek.