Kategória: "Irodalom"

Vörösmarty Mihály (1800-1855) Vörösmarty hazafias és bölcseleti lírája

Vörösmarty Mihály (1800-1855) Vörösmarty hazafias és bölcseleti lírája

A XIX. század elején a francia forradalomból kibontakozó reformeszmék egyre jobban elterjedtek Magyarországon is. A hazafiak az egész magyar társadalom átalakítását, a nemzeti függetlenség kivívását tűzték ki célul. Megélénkült a politikai és az irodalmi élet, melynek központja Pest volt. Az irodalom vezéregyénisége Kisfaludy Károly lett, akinek 1821-ben megjelenő Auróra című zsebkönyvében publikáltak fiatal romantikus költők, köztük Vörösmarty Mihály is.
Az irodalomban fontos szerepet kapott a nemzeti történelem és sorra jelentek meg a hazafias témájú művek. Vörösmarty reformkori költészetének nyitóverse a Szózat volt, amelyet 1836-ban írt, és a következő évben jelent meg az Auróra zsebkönyvben.
A Szózat egy felhívás, kiáltvány a magyar nemzethez, melynek szerkezete a szónoki beszédéhez hasonlóan épül fel. A legfontosabb tétel, a felszólítás a hazaszeretetre, már a mű legelején elhangzik. Vörösmarty ugyanabból az alapgondolatból indult ki, mint Kölcsey, hogy nem érdemelt-e jobb jövőt a magyarság? A felhívás az egész nemzethez szól, és a vers végén kissé módosítva, újra elhangzik, keretbe foglalva a költeményt.
A keret második versszaka után érvekkel bizonyítja állítását. Előszóra múltról beszél, az igazságtalan, kiszámíthatatlan Sorssal szembeszálló küzdelmet mutatja be. Megemlíti a honfoglalást, és a török-ellenes harcokat. Egyre hevesebben érvel, a nyomaték kedvéért ismétléseket alkalmaz. A mutatónévmások kapcsolatot teremtenek a jelen és a múlt között, (itt, itten, ez). Ezután a harmadik egységben a jelenről ír. amely nem ellentéte a múltnak, hanem annak folytatása, a sok sorscsapás ellenére és a nemzet, tehát van remény a fennmaradására.
Ezután a költeményben a jövő képe jelenik meg A költő kétféle jövőt vázol fel. Először egy jobb jövőt, itt indulatosan azt bizonygatja, hogy a sok küzdelem nem lehet hiábavaló, bizakodását ismétlésekkel nyomatékosítja. Majd ezzel ellentétben megjeleníti a nemzethalált. A vers hangulata mégsem pesszimista, mert a nemzethalál víziója után visszatér a jelen feladatához. A keret zárószakaszában már nyomatékosabban, parancsként hangzik el a vers elején szereplő tétel, a hazaszeretet. Az ünnepélyes, emelkedett hangvételű óda hazafias énekünkké vált, amelyet 1843-ban a Nemzeti Színház pályázatának nyerteseként Egressy Béni zenésített meg. A Szózat megírása után Vörösmarty a felvilágosodás eszméit fejtette ki gondolati, bölcseleti müveiben. Az 1839-ben írt Guttenberg-albumba című epigrammájában azt fejti ki. hogy még nem lehet ünnepelni a könyvnyomtatás feltaláljanak emlékét, és találmányát, mert még nem valósult meg az eszményi világ. A verset a könyvnyomtatás 400. évfordulójára írta, ám valójában ünneprontó hangulata van. Az egész vers egyetlen mellérendelő összetett mondat, a csattanót a főmondat tartalmazza a végén. A feltételes mellékmondatokkal fejezi ki azokat a feltételeket, amelyeknek teljesülése elengedhetetlen ahhoz, hogy méltó diadala legyen Guttenberg Jánosnak. Ezek a feltételek a felvilágosodás, a béke, a társadalmi szembenállás megszűnése, a kelet és nyugat kulturális kiegyenlítődése, a világ összefogása, tehát egy utópisztikus társadalom. Vörösmarty úgy képzelte el az igazságos, értelmes világ megvalósulását, hogy a művelt emberek belátják az osztályharc értelmetlenségét, és a szeretet és az igazság fog uralkodni.
Hite azonban később megrendült, ezt fejezi ki a Gondolatok a könyvtárban című filozófiai művében. A vers megírására az Akadémia könyvtárában található könyvek látványa ihlette. A költemény egyetlen monológ, tele kétséggel, vívódással, szélsőséges ellentétekkel. az óda és a rapszódia műfaja ötvöződik benne. A központi kérdése az. hogy változott-e a világ a tudomány hatására. majd megadja a választ, hogy nem javult. "irtózatos hazugság mindenütt"
Ezután halmozza a kérdéseket, de mindre pesszimista a válasz. Majd bekövetkezik a fordulat a versben, amikor már az egész nemzethez szól, a közösség nevében. Többesszám első személyben ír. az általános alany válik uralkodóvá. "És mégis, mégis fáradozni kell"
A második rész kérdése, hogy mi dolgunk a világon, amelyre a válasz: a küzdelem a nemzetért. Látható tehát, hogy Vörösmarty reformkori költeményeit a nemzetért való aggódás, és a tenniakarás szövi át.
A világosi fegyverletétel után a költő összeomlott, amely az 1849-ben írt Előszó című költeményében jól látható. A vers a tudatos szerkesztésnek köszönhetően 49 sorból áll, ezzel is utalva a szabadságharc elbukásának évére. Tagolása jól értelmezhető, az első egységben a múlt jelenik meg, ezen belül is a régmúlt és a közelmúlt. Megemlékezik a reformkorról, amelyet boldog időszaknak tart, majd a szabadságharc bukásáról. A második egységben a jelenről ír. a rémuralomról, majd a harmadik egységben a jövőről, amit pesszimista módon mutat be. Az egész vers a természet és az elmúlt néhány évtized allegóriája, az évszakok megfelelnek az idősíkoknak, a jelent a mű legszebb sora tökéletesen érzékelteti:
"Most tél van és csend és hó és halál"
A mondatot a kötőszavak halmozása szaggatottá teszik, jól érzékelhető a költő zaklatottsága. a reformkori remények szertefoszlása miatt.
Az 1848-49-es szabadságharcot lezáró világosi fegyverletétel a magyar történelem egyik legnagyobb katasztrófája volt. Mivel ez a tragédia a nemzeti önállóság télies elvesztésével járt, ezért megszűnt a költők reformkori szerepe. Emiatt témaválasztásuk is megváltozott. Vörösmarty ezután már csak alig-alig írt, élete hátralevő 6 évét teljes levertség, összetörtség állapotában töltötte.
 

Kölcsey Ferenc (1790-1838) Kölcsey értekező prózája

Kölcsey Ferenc (1790-1838) Kölcsey értekező prózája

Kölcsey 1790-ben született a magyarországi felvilágosodás idején. A felvilágosodás korszakát két stílusirányzat jellemezte, a klasszicizmus és a szentimentalizmus. Kölcseyre nagy hatással volt az irodalmi élet akkori vezéregyénisége. Kazinczy Ferenc, akinek példájára és ösztönzésére elsajátította a klasszicista stílust, és lelkes híve lett a nyelvújításnak.
A nyelvújítás tudatos beavatkozás volt a nyelv életébe, mert a felvilágosodás szeméinek hatására erősödött az igény, hogy a tudománynak és a művészetnek anyanyelven kell szólnia. A nyelvújítókat támadták az ortológusok a Mondolat című gúnyiratban. ezért Kölcsey 1815-ben (Szemere Pállal együtt) megírta a Felelet a Mondolatra című gúnyiratát (pamflet), ami sok ellenséget szerzett számára. A legtöbb ellenérzést azonban az 1817-ben megjelenő Berzsenyi Dániel versei című kritikája váltotta ki. Ebben a műben még a klasszicizmus szigorú szabályai alapján bírált. Kölcsey azt írta, hogy nincs a magyar költészetben olyan alkotó, akinek a műveire a költészetet alapozni lehetne, egyedül Zrínyi Miklóst tartotta világirodalmi alkotónak. Kritizálta Berzsenyi romantikus vonásait, dagályosságát. Költői képeit túlzónak tartotta, a költőt pedig fegyelmezetlennek. A súlyos kritika hatásara Berzsenyi hosszú időre abba is hagyta az írást. Kölcsey kritikai írásai maga ellen fordították a közvéleményt. Kazinczyval is megszakadt szoros kapcsolata.
Kölcsey ezután a kibontakozó romantika hatására egyre jobban a nemzeti történelem felé fordult. Az 1826-ban írt Nemzeti hagyományok című értekezésében már romantikus történelemfelfogást követ. Szerinte a nemzetnek, ugyanúgy mint az embereknek, megvan a maga gyermek-, ifjú- és felnőttkora. Szerinte a költészet akkor virágozhat, amikor az ifjúkorból a felnőttkorba ér. és a felnőttkor előtti időszak a hősi kor, ez kell, hogy témát adjon a költészetnek. Szomorúan fejtette ki ebben a művében, hogy a magyar irodalom nem az ősi, nemzeti hagyományokból fejlődött, hanem idegen mintákat követve alakult ki. Állásfoglalásával utat mutatott, mikor kijelentette, hogy:
"Úgy vélem, hogy a való nemzeti poézis eredeti szikráját a köznépi dalokban kell nyomozni: szükség tehát, hogy pórdalainkra ily céllal vessünk tekintetet."
A költő az eszményi hazafiság legtökéletesebb megvalósítója volt. Eletében jelentős fordulatot hozott, hogy a reformkor idején bekapcsolódott a politikai közéletbe. 1829-ben Szatmár megye aljegyzője, majd 1832-től főjegyzője lett. Az 1830-ban megjelent Széchenyi mű. a Hitel, nagy hatással volt rá. és politikai tettekkel is segíteni kívánta a reformok ügyét. 1832-ben országgyűlési követ lett, és ebben az évben kezdte írni az Országgyűlési naplót. Kifejtette, hogy egységes nemzetet akar. Sürgette a jobbágyfelszabadítást, mert szerinte a jobbágyokat jogokhoz kell juttatni, hogy érdekelt legyen a haza védelmében. Amikor 1834-ben olyan követutasítást kapott, hogy forduljon szembe a jobbágyfelszabadítással, csalódottságában lemondott képviselői megbízatásáról. 1835 januárjában mondta el Búcsú az Országos Rendektől című beszédét, és ebben hangzott el figyelmeztetése: "Jelszavaink valának: haza és haladás"
Élete hátralevő éveiben szatmári főjegyzőként dolgozott és unokaöccsét. Kálmánt nevelte. 1834-ben írta meg a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című intelmeit, melyben megfogalmazta fontos elveit.
- "szeretni az emberiséget" » elengedhetetlen feltétel
- "szeresd a hazát!" » legfontosabb a hazaszeretet
- "törekedjél ismeretekre!" »tudományt a munkával összekötni
- "meleg szeretettel függj a hon nyelvén" » mert a haza, a nemzet, a nyelv egymástól elválaszthatatlan. Felteszi a kérdést a műben, hogy mi a boldogság, majd megadja rá a választ:
Boldogság nincs, csak megelégedés. Az élet fő célja a tett, és a teljesített kötelesség nyugalmat teremt. Ez a kötelesség pedig, hogy az ember önzetlenül az emberiségnek, a hazának szentelje életét.

Katona József (1791-1830) A Bánk bán címü tragédia szerkezetének elemzése

Katona József (1791-1830) A Bánk bán címü tragédia szerkezetének elemzése

Katona József a Bánk bán című drámáját az Erdélyi Múzeum nevű folyóirat pályázatára írta 1814-ben. A műre kezdetben nem figyeltek fel, csak 1821-ben jelenhetett meg nyomtatásban, jelentős átdolgozás után. Színpadon már csak az író halála után mutatták be a 30-as években. Később, amikor felismerték a műben rejlő hazafiságot, nemzeti drámánkká emelkedett. Az 1848-as forradalomban már jelképpé vált, március 15.-én a Nemzeti Színház is bemutatta.
Katona József már a reformkor hajnalán rátapintott a magyarság létével kapcsolatos problémákra. A felvilágosult gondolkodó, korát meghaladva figyelmeztetni és megelőzni akart. Pontosan a lényeget megragadva mutatta be a magyar történelmi, társadalmi problémákat.
A Bánk bán valóságos történelmi korszakban játszódik, egy XIII. századi eseményt dolgoz fel (lásd, töri 5-ös tételemben). Szándékos anakronizmussal vetíti vissza a múltba a haza és haladás nagy kérdéseit. A mű alapszituációja történelmi példázatként is felfogható. Témaköre nagyon sokrétű, politikai és magánéleti konfliktusokat fon össze a több szálon játszódó cselekmény. A történet középpontjában az idegen hatalom áll, és vele szemben felsorakoznak a lehetséges magatartásformák. Felépítésében a klasszikus tragédiák szerkezetét követi. Az 5 felvonásból álló darab első felvonása a hagyományos expozíció. Ebben a részben megismerjük az alaphelyzetet, és kirajzolódik a szereplők jelleme. A király távolléte alatt az idegen származású felesége lekezelően bánik a magyar főurakkal. Hatalmi elvakultságában nem veszi észre az öt fenyegető veszélyeket, pedig az elégedetlen főurak összeesküvést szőnek ellene. Megismerjük a XIII. századi Magyarország valódi állapotát, a magyarok és az idegenek közti éles ellentéteket. Ezen kívül bemutatja az egész nép nyomorúságos sorsát. Az expozíció középpontjában áll még a király helyettesének Bank bánnak a felesége is. A Melinda ellen készülő gyalázat a magyarok és az idegenek közötti erkölcsi különbséget példázzák. A felvonás végén Bánk monológjában megjelenik a felesége és a hazája helyzete. Mindkettő veszélyben forog, mindkettőt félti, de még nem talál megoldást a problémákra.
A bonyodalom a második és a harmadik felvonásban bontakozik ki. Bánk elmegy az összeesküvőkhöz, ahol a haza érdekében lecsillapítja az elégedetlenek indulatait. Az összeesküvőket sikerült leszerelnie, de családi boldogságát elveszítette. Feleségét és Gertrudis öccsét együtt találja. Melinda a kéjenc Ottó áldozata lett, akinek Gertrudis hevítő port adott. Bánk bán nem hisz feleségének, hazugnak nevezi, és megátkozza kisfiát. Melinda ekkor megtébolyodik, és Bánkban felmerül a gyanú, hátha igazat mondott felesége. Ekkor merül fel benne a királyné megölésének gondolata, amely később elhatározássá erősödik.
A mű tetőpontja a 4. felvonásban érkezik el. Melinda Gertrudis szemére veti megaláztatását, és ezt az egész nemzet megaláztatásaival nyomatékosítja. Amikor Bánk elátkozza Gertrudis hazáját, az tört ragad, de Bánk kicsavarja a kezéből és indulatában megöli. A tragédia végkifejlete az 5. felvonás, amikor hazaérkezik a király és Bank büszkén és öntudatosan vállalja a gyilkosságot. A hazát mentette meg a polgárháborútól, ezzel erkölcsileg felmagasodik. A király igazat ad Bánknak, tettét jogosnak és törvényesnek ismeri el. Végső ítélete:
"Magyarok! Előbb mintsem magyar hazánk -előbb esett el méltán a királyné"
Bánk azonban összeomlik, az erkölcsi győzelem mellett lelki tragédia áldozata lesz, mert feleségének halálával elvesztette élete értelmét.
A mű politikai eszményképe tehát a megoldásban világosul meg: a válságot csak a nemzeti király által vezetett önálló állam oldja meg, melyben az idegenek és a magyarok harmonikusan élnek egymás mellett, a főnemesség szerepet kap az ország vezetésében, a jobbágyok pedig anyagi és jogi biztonságban élnek.
 

Berzsenyi Dániel (1776-1836) Elégikus életérzés Berzsenyi költészetében

Berzsenyi Dániel (1776-1836) Elégikus életérzés Berzsenyi költészetében

Az elégia olyan lírai rnűfaj, amelyben különböző értékveszteségek tükröződnek. A rezignált lélekállapotot kifejező költeményeknek számtalan kiváltó oka lehetséges. A történelmi korszakok közösségi, társadalmi problémai mellett, különböző egyéni sorsokat közvetítenek. A személyes tragédiák között gyakoriak a szerelmi motívumok: az elérhetetlen szerelem, a csalódás, vagy a csalódástól való félelem. Az egyén halálhoz fűződő viszonya szintén gyakori témája az elégiáknak. Általában a haláltól való félelem készteti elégia írására a költőket, de akadnak olyanok is, amelyekben éppen a halálban való feloldódás jelenik meg: például Csokonai műveiben. Berzsenyi Dániel elégiái is fájó élményeken alapulnak. A költőt elkeserítette, hogy az irodalmi élet központjától, az írói társaságtól messze, elszigetelve élt. Ennek következtében befelé forduló, magányos lélekké vált. A gazdálkodással kapcsolatos gondjai, családi problémái fokozták pesszimista hangulatát. Fiatal kora ellenére, az ifjúsága elmúlásának fájdalmat foglalja össze nagy, lételemző elégiáiban. Műveiben a klasszicista vonások mellett a nosztalgikus életérzések is megjelennek, amelyek már a romantika előzményének tekinthetők. A romantikus jegyeket hordozó stílusa miatt 1817-ben kemény bírálatot kapott Kölcsey Ferenctől. Kölcsey ekkor még a klasszicizmus szabályai alapján bírálta a verseket. Berzsenyit ez a kritika nagyon bántotta, teljesen visszahúzódott, sokáig nem írt egyetlen verset sem. Költői munkásságát addig is kevés vers jelezte, mert a versírásban azt a horatiusi elvet követte, mely szerint az alkotásokat sok évig csiszolni kell, és csak utána lehet megmutatni a közönségnek. Berzsenyi példaképének tekintette Horatiust, alkotásait hasonló módon szerkesztette, és életfilozófiáját, az "arany középszert" is megpróbálta átvenni tőle.
Az Osztályrészem című elégikus ódájában elkeseredettségét megpróbálja megelégedéssé formálni, igyekszik belenyugodni a neki rendelt sorsba. A vers kezdete egy irodalmi toposz, a hajó az életutat jelképezi, a levont vitorla pedig a megérkezést, az ifjúkor lezárulását. Ezt a hajóképet szintén Horatiustól kölcsönözte. Az első két versszak hajóképe összetartja a strófákat, kihangsúlyozza a mondanivalót, hogy öt már hiába csalogatják az alomképek, a remények. Bármi történhet, ö már így akar élni. Négy versszakon keresztül önámításban ringatja magát, a biztonság érzése mögött azonban ott rejlik a fajdalma. Az "elzárt hely" társtalanságára. magányosságára utal. Az 5. versszakban már beletörődik sorsába, csak azt kéri, hogy a Múzsa ne hagyja el. Az egész versben az imitált boldog megelégedés tükröződik. A klasszicista stílus jegyei: az ókori költő követése, az antik városok, nevek említése és az időmértékes verselés (szapphói strófa).
A Közelítő tél című elégiájában már a teljes reménytelenség szólal meg. A cím is az elmúlást jelképezi, és szinte elrendeli a vers hangulatát. Klasszicista vonásként picturából és sententiából épül fel. Tájleírással kezdődik, amelyben egy negatív és egy pozitív tájat állít szembe egymással. A késő őszi tájat ábrázolja, az értékeitől teljesen megfosztott természetet. Az értékveszteséget kétféle módon is kifejezi. Előszóra negatív festést alkalmazza, azokat a dolgokat sorolja fel, amelyek a tavaszból és a nyárból hiányoznak. A tagadószavakkal kifejezett hiányok felerősítik a tél, az elmúlás közeledését. És hogy a hiány még jobban érzékelhető legyen szinesztéziát is alkalmaz. Mind a négy érzékterületen hiány keletkezik. A negatív festéssel kettős hatást ér el. nemcsak a jelen sivárságát hangsúlyozza, hanem a múlt értékeinek elvesztését is. A múltat a pozitív jelentésű szavak halmozásával próbálja idillé varázsolni ("symphonia". "gerlice bugása"). Az idő kérlelhetetlen múlása fölötti szomorúságát tehát idő- és értékszembesítéssel fejezi ki a költő. A 4. versszakban már a sententia, a bölcseleti rész következik. A "szárnyas idő" metaforájával olyan képet alkot a közelítő télről, amely után már nincs kikelet. Berzsenyi azonosítja magát ezzel a képpel, szomorú lemondással veszi tudomásul, hogy ifjúsága örökre elmúlt. A természet majd megújul a következő tavasszal, ezzel ellentétben az ö fiatalsága már nem tér vissza. 0 olyan mint egy halott, akit semmi nem támaszthat fel. még a szerelem sem. A szerelem konkrétan nem szerepel a költeményben, hanem metonímiával utal rá ("Lollim barna szemöldöke").
Ebben a versben is megtalálhatók az antik kifejezések. A rímtelen időmértékes verselés, az aszklepiadészi versforma is klasszicista jegyek, de a merész metafora, az elmúlástól való szorongás, a sok ellentét már a romantikát idézi. Későbbi költeményeiben is gyakran keverednek ezek a stílusok. Berzsenyi újszerű verseivel a romantika előfutára lett.
 

Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) A felvilágosodás eszméi Csokonai Költészetében

Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) A felvilágosodás eszméi Csokonai Költészetében

A XVIII. században a középkori vallásos világképpel és a feudális hierarchiával szemben új polgári normák és ideák születtek. A polgári társadalom megteremtését előkészítő eszmerendszert felvilágosodásnak nevezzük. A középkori vallásos gondolkodással ellentétben. vallási kötöttségektől mentes gondolkodást hirdettek. A felvilágosodás eszmerendszerének két jelentős filozófiai irányzat volt a fő forrása, az empirizmus és a racionalizmus. Az empirizmus szerint az ismeretek forrása a tapasztalat, a világ dolgainak az érzékszervekre tett hatása. A racionalizmus pedig az észt, az értelmet és a gondolkodást tartotta a legfontosabbnak. Az elavult társadalmi rend intézményei, szokásai ellenkeztek a józan ésszel, a természeti törvényekkel, ezért kiformálódtak a szabadság, egyenlőség, testvériség értékei. A kor gondolkodói szerint minden társadalmi baj oka a tudatlanság, tehát célkitűzésük lett a tudomány, és a művészetek fejlesztése.
A felvilágosodás eszméi elérték hazánkat is. és jelentős kulturális mozgalmat indítottak el. A magyar felvilágosult költők körében különösen fontos volt a magyar nyelv fejlesztése. A felvilágosult gondolatok terjesztői közé tartozott Csokonai Vitéz Mihály is. aki járatos volt a világirodalomban. Tanulmányozta Rousseau. Voltaire fontosabb műveit, olvasott részleteket az Enciklopédiából, amely a francia felvilágosodás fontos alkotása volt. Kiemelkedő műveltségének köszönhetően sokféle stílusban írt. A kor uralkodó stílusirányzatának, a klasszicizmusnak a jegyeit az Estve és a Konstancinápoly című verseiben alkalmazta. Mindkettő úgynevezett propozíciós mű: picturából. vagyis tájleírasból és sententiából. bölcseleti, gondolati részből állnak. A propozíciós műveket iskolai feladatként tanították a költőosztályokban.
Az Estve című költeményének pictura része iskolai feladatként íródott, amelyhez később illesztette hozzá a társadalomról kialakult véleményét tartalmazó sorokat. A bevezető rész egy szép, hangulatos tájrajz, amelyben megszemélyesíti a napszakot. A naplementét színek, hanghatások sokaságával szemlélteti. A táj nyugalmat áraszt, a természet harmónikus, idilli. Ide menekült a költő lelki enyhülésért, a naptól való búcsúzása melankolikus. A pictura utolsó sorai már átvezetnek a következő egységhez, a sententiához. ("Késsél még, setét éj. komor óráiddal") A lágyság után kiszakad a költőből a közvetlen panasz, majd megindul a társadalomkritika ("Bódult emberi nem"). Az embereket hibáztatja az ősi, természeti idill megszűnéséért. Ez a rész éles ellentétben áll az előzővel, az emberi világ teljesen ellentéte a természet harmóniájának, (az ellentétek: fényjáték-sötétség, édes koncert-lárma, nyugalom- tolongás) . Megjelenik a rousseaui gondolat a versben. Rousseau szerint az ősi-civilizáció előtti állapotban az emberek boldogok voltak, mert mindenki szabad és egyenlő volt. A magántulajdon megjelenése vezetett el a társadalmi egyenlőtlenséghez. Csokonai soraiból kitűnik, hogy a régi, romlatlan korszakba vágyik. Felsorolja a társadalom visszásságait, panaszkodik a szegények és a gazdagok közti különbségek miatt ("Nem volt még koldusa").
A vers középső szerkezeti egysége teljes egészében klasszicista szabályok szerint íródott. Állít egy tételt, majd ezt sokrétűen bizonyítja, érvekkel támasztja alá. A felépítés Horatius ódáit idézi. Ebben a részben a tárgyias, pontos leírás kap nagyobb hangsúlyt.
A mű befejező része visszakanyarodik a kezdő természeti képhez (hídszerkezetes vers), és elmélyíti a benne rejlő társadalmi mondanivalót. Itt ismét érezhető Rousseau hatása. Megint megszólal a szegénység panasza: a természetből csak az "arany holdvilág" és a madárdal az osztályrészük. A holdvilág "arany" jelzője utalhat a természeti magány értékére, de ironikus hangnemben arra is. hogy a szegényeknek csak ilyen arany jár ("Te vagy még egyedül, óh arany holdvilág"). A vers végén emelkedett hangnemben vallja magát embernek, hiszen a természet szerint mindenki egyenlő és szabad. A költeményben szinte kínálkozik a megoldás, hogy a társadalomból számkivetett ember a természetben találjon menedéket, megnyugvást. Ez a gondolat későbbi műveiben is egyre többször megjelenik. A Konstancinápoly című verse Voltaire egyházellenes tanait sugározza. A tájleíró részben föntről, messziről irányítja a figyelmet a városra. Egyre közelebb kerülünk a mesés helyhez, ahol mindenütt gazdagság van. A török jellegzetességeket részletesen mutatja be. Ezután egy belő, intim térbe jutunk, a szultán háremébe. Metaforákkal mutatja be ezt a helyet, majd ismét feljutunk a felhőkbe. Föntről, rálátással ír a városról, és a költemény szinte észrevétlenül hajlik át valláskritikába. Nem kifejezetten a török vallásról ír. hanem általánosságban a bigott, elvakult vallást kifogásolja. A társadalom romlottságának következmény ez. a vallási elvakultság száműzi a józan észt. Állítását példákkal igazolja, mint az Estve című versében ("Kikapván éhhel holt kicsinye …. "J. Mondanivalóját hasonlatokkal, metaforákkal fejezi ki ("denevér babona", "bagoly vakbuzgóság"). A mű végén a felvilágosodás győzelmének hite szólal meg, amelynek idejét azonban a jövő századra teszi ("Siess késő századi Jövel, óh boldog kori"). Csokonai rendíthetetlenül hitt a boldog társadalom utópiájában.
 

A barokk

A barokk

A magyarországi barokk képviselői és jellemző műfajai
A barokk a reneszánszt követő korszak művészetének és irodalmának legfőbb stílusirányzata. Kiváltó oka a reformáció volt, mely során a katolikus egyház hatalma jelentősen megingott. Az egyház azonban igyekezett visszaállítani tekintélyét, visszaszerezni híveit. Az volt a céljuk, hogy az emberek megilletődjenek az egyház nagyságától, ezért hatalmas templomokat építettek. Ezek a templomok kívül-belül túldíszítettek, a falakat és a mennyezetet freskók borítják, a szobrok aranyozottak. A ragyogás, a pompa elkápráztatta a hívőket. Az ellenreformáció élén egy új szerzetesrend állt, a jezsuiták.
A magyarországi barokk a 17. század elejétől az 1770-es évekig (1772) tartott. Hazánkban a jezsuita rend főpapja. Pázmány Péter volt az ellenreformáció irányítója. Megszervezte az újjászülető egyházat és Nagyszombaton alapított egyetemével a magyar katolikus kultúrát. Ezen kívül hatalmas irodalmi munkásságot fejtett ki. Az irodalmi barokk célja szintén a meghökkentés, az elkápráztatás volt. A barokk költészet kedvelte a mozgalmas rímeket, az újszerű költői képeket, a különös, meglepő hasonlatokat, a metaforákat, a halmozásokat. A művekre jellemző volt még a nagyon hosszú és bonyolult összetételű barokk körmondat, amelyekben gyakran erős érzelemtartalmú kifejezések találhatók. A művek középpontjában a keresztény világszemlélet állt. Azokat a műfajokat részesítették előnyben, amelyekben felhívhatták a figyelmet a hitre (prédikáció, röpiratok).
Pázmány Péter hatalmas tekintélyt szerzett vitairataival, amelyekben a protestánsokat támadta (pl. Alvinczi Péter uramhoz írt 5 szép levél). Ezekben a vitairatokban a szatíra, a gúny és a humor stíluseszközeit gyakran összekapcsolta szenvedélyes sértegetésekkel is. 1606-ban jelent meg ájtatossági műve, az Imádságoskönyv. amely a kor vallásos igényeit elégítette ki. Leghíresebb hitvédelmi műve az Isteni igazságra vezérlő kalauz. 1636-ban jelent meg Prédikációk című kötete, amely 101 szentbeszédet tartalmaz. Prédikációi el is hangzottak élőszóban, majd később foglalta őket írásba. Ezek a művek emelték az élőbeszédet a szónoki művészet szintjére. Ebben a kötetben található Az ítéletnek rettenetességéről című prédikációja, amellyel a katolikus hit igazságáról akarja meggyőzni hallgatóit, olvasóit. Mindezt logikus fejtegetésekkel viszi véghez, először konkrétan kimond egy tételt, majd látványosan, költői képekkel is bemutatja, hogy a hívőt jobban meggyőzze igazáról. Hosszú körmondatokat alkalmaz, és merész metaforákkal teszi szemléletessé állítását. A nagyobb hatás elérésének érdekében, a műben mindig visszautal, mintegy emlékeztetőül, az előző állítására. Fokozza a hangulatot az utolsó ítéletkor eljövő büntetések felsorolásával. Figyelemfelkeltő hatása van a szónokias kérdések halmozásának, majd könyörög Istenhez és a hívőket is könyörgésre buzdítja. A végén megint visszatér az első gondolathoz, az utolsó ítélethez.
A műveit elsősorban az egyházért való szolgálatnak tekintette, de egyben a nemzeti értékek hordozói lettek. A barokk eszmék nemcsak az ö műveiben voltak jelen, hanem a korszak másik kiemelkedő alakjának. Zrínyi Miklósnak a műveiben is központi szerepet játszottak. Zrínyi elsősorban politikus és hadvezér volt, akinek költészetében a vitézség, a törökellenes harcok jelentek meg.
Legjelentősebb műve a Szigeti veszedelem. amellyel megteremtette a magyar irodalomban addig ismeretlen műfajt, az eposzt. Főhősét a barokk kornak megfelelően, ideális kereszténynek írja le. aki elismeri és imádja Istent, és hirdeti a keresztény eszméket. Krisztus katonájaként mutatja be. aki nemcsak a magyarokért harcol. hanem az egész európai kereszténységet védi. Az a barokk eszménykép jelenik meg benne, hogy a magyarok múltbeli sikerei Isten ajándékai, de a nemzet bűnbeesett. és a török veszedelem Isten büntetése.
A barokk eposzban megtalálhatók a klasszikus eposzi kellékek, valamint a barokk stílus összes jellemzője is szerepel benne. Körmondatok, hasonlatok, szónoklatok. ellentétek sokasága alkotja a művet. Emellett fontos jegy még a nagy terjedelem, a monumentalitás.
Zrínyi ezzel a művével megfogalmazta a magyarság célját, a kereszténység védelmét. Műveiben a hazafiság, a függetlenség iránti igény áll, de mindezt a kor szellemének megfelelően az erkölcsösség, az önfeláldozás középpontba helyezésével hirdette.
 

 

Balassi Bálint (1554-15941 Balassi szerelmi költészete

Balassi Bálint (1554-15941 Balassi szerelmi költészete

A szerelem a költészet kezdete óta fő ihletforrást jelentett. Az élmény egyéni kifejeződése már az ókori költők verseiben is megfigyelhető. Az eltérő korok költői mind másképp fogalmazták meg érzéseiket. A különböző értékrendek, a valláshoz való viszony, a kor stílusirányzatai, mind-mind sajátos hangnemet adnak ennek a témának. A szerelmes versek hangulatát nagymértékben meghatározza az is. hogy a költő hogyan élte meg ezt az érzést.

Balassi Bálint a reneszánsz korszakban élt, amikor az emberek világszemléletében jelentős változások következtek be. Háttérbe szorult a vallás, a túlvilági boldogsággal szemben a földi élet élvezése, a boldogság keresése állt. Ezek az új életelvek megjelentek Balassi költészetében is. A szerelmes versekből eltűntek a korábbi, középkori kötöttségek. Balassi szerelmi lírájában a reneszánsz életérzések szólaltak meg: a szerelem, a boldogság az élet legfőbb értéke.
Szerelmi költészetét 3 fő csoportra oszthatjuk, legjelentősebbek az Anna-. Júlia- és Célia versek. Szerelmes verseit az első jelentős reneszánsz költő. Petrarca műveinek mintájára írta, öt tartotta példaképének. A Júlia-verseit megpróbálta úgy rendezni, mint Petrarca, kötetének címe Magyar Daloskönyv.
Az Anna- és Júlia verseket Losonci Annához írta, akivel közel 6 évig tartott viharos kapcsolata. Mikor az asszony megözvegyült. Balassi ismét közeledett hozzá, de az asszony már nem viszonozta érzelmeit. Az ekkor íródott műveiben Annát már Júlia néven szólította. A Júlia-versekben az udvarlástól a beteljesült szerelemig mutatja be a lelkében lejátszódó érzelmeket. Jellemző rájuk, hogy bókokkal halmozza el kedvesét, részletesen mutatja be. hogy milyen szép a hölgy.
Ilyen műve például a Hogy Júliára talála. így köszöne neki… című is. A költeményhez nótajelzés is tartozik, gyakori volt Balassinál, hogy megadta melyik nóta dallamára írta versét. A hagyományos formához a Balassi által szívesen használt magyaros, ütemhangsúlyos verselés fűződik. Vidám megszólítással kezdődik a költemény, az üdvözlés valamilyen formában majdnem mindegyik strófában megtalálható. Az első és utolsó versszak közrefogja a többieket. Az elején a szerelmével való találkozásról ír. majd érzelmeit metaforák sokaságával írja le. és többféleképpen is köszönti öt. Az 5. versszakban halmozással foglalja össze az előző gondolatokat, ("szivem", "lelkem". "szerelmem’) Az utolsó versszak pedig az előző négy strófa összefoglalása. A lovagi szerelem képe, hogy Júlia csak mosolyog az előtte hódoló szerelmesen. (Megjegyzés:> Köszöntések: egészséggel, élj sokáig, élj, élj, idvez légy Metaforák: palotám, jó illatú piros rózsám, fejedelmem)
Balassit azonban éltette a remény, és még nagyon sok verset írt Annához. Az egyik legszenvedélyesebb vallomása a Júliát hasonlítja a szerelemhez című verse. A költemény az úgynevezett Balassi-strófában íródott, a 3 soros strófákat belső rímek tagolják 3 részre. Az állandó ismétlések szuggesztív erejével szinte rá akarja kényszeríteni akaratát az ellenálló imádottjára. Az első 4 versszak eszményítés, metaforákkal hangsúlyozza Júlia értékeit, majd Vénusszal azonosítja. A következő egységben (5-7 versszak) fokozatosan átvált a valódi, földi asszony szépségének csodálatába. A vers végén úgy fokozza a vallomás erejét, hogy a saját kínját a pokolbéli elkárhozottak szenvedéseihez hasonlítja, mert Júlia maga a szerelem. Tehát Júlia elérhetetlenségét a szerelem elérhetetlenségével azonosítja. A szerelem kegyességével szembeállítja Júlia kegyetlenségét.
A következő szerelméhez. Céliához (Szarkandi Anna) írt verseiből már hiányoznak ezek a nagy indulatok. Mivel ehhez a szerelemhez nem kapcsolódott annyi lángolás-küzdelem és reménykedés, általában csendes boldogságról szólnak. A mondanivaló szűkülésével párhuzamosan a terjedelem is csökkent. Általában 3 Balassi-strófából állnak.
Az egyik legszebb Célia-vers a Kiben az kesergő Céliáról ír. melyet Lengyelországban írt. A költemény 1 és 3. strófájában Célia fájdalmáról ír. a 2. versszakban pedig a bánatában még szebbé váló asszony szépségében gyönyörködik. Az egész műben hasonlatokkal mutatja be Céliát, az utolsó versszakban 3 hasonlat is található, de az előző strófára visszautalva ("tavasz harmatja’) nem a bánatra, hanem inkább a szépségére esik a hangsúly.
Miután hazatért Lengyelországból. Balassit új szerelem érte, és tovább gyarapította szerelmi líráját. Ez a téma tette lehetővé legjobban költő számára a reneszánsz gondolatainak kifejezését.
 

Csokonai Vitéz Mihály – rövid önéletrajz

 Csokonai Vitéz Mihály

        A XVII.századi gondolkodók a gondolkodás szabadságáért küzdöttek.Angol filozófus pl.:Bacon.A tapasztalat ismereteink fő forrása.A francia Descartes `gondolkodom tehát vagyok.A józan ész mindennek az alapja.A felvilágosodás legnagyobb alakjai Montesqieu, Voltaire, Rousseau egyházellenesek.Ezek a nagy gondolkodók készítették elő a nagy francia forradalom eszmei fordulatát.
Több irodalmi stílusirányzzt is létezett ekkoriban, egymással párhuzamosan. Klasszicizmus kb.1630-1830-ig maghatározza az európai építészetet, festészetet,zenét, irodalmat.Az antikvitás művészi tökéletességéhez tér vissza, de mereven értelmezi a művészi szabályokat. Eszménye a szép,amely erkölcsileg nemesít.Kedvelt műfaja az óda, eposz, tragédia. (Goethe,Schiller). Szentimentalizmus a XVIII-XIX.században terjedt el,érzelmek lelki folyamatok ábrázolása.A természet menedék a kegyetlen társadalommal szemben. Főhősei erkölcsileg nemes, de passzívan szenvedő alakok. Rokokó a barokk miniatürizált változata, kecses, könnyed,  ugyanakkor túldíszítetten cikornyás stílus. Az antik örömkulusz. Kedvelt színei az arany és a fehér.Mindezen gondolatok és stílusok nagy szintetizálója Csokonai Vitéz Mihály.
        1773-ban született Debrecenben.Lelkész nagyapja,apja borbély, seborvos anyja polgárlány.Iskolája a debreceni református kollégium 1780-1795-ig. Már segédtanító, mikor eltanácsolják az iskolából a magyar jakobinus mozgalommal való szinpatizálása miatt. Sáropatakon jogot tanul,utána megismeri szerelmét, Vajda Juliannát. Verseinek Lillája.A lány szülei megtiltják,hogy összeházasodjanak. Lillát egy módos kereskedőhöz adják.
        1799 Csurgón segédtanító.Elméleti munkákat ír pl.:A verscsinálásról közönségesen.Hazatelepül Debrecenbe,alkalmi verseket ír, nyomorog.1805 januárjában tüdőgyulladásban meghal. Költészete, témakörei:nagy gondolati filózófiai költemények,pl.:Estve,szerelmi lírája.Népies költemények pl.:Szerelem a csikóbőrös kulacshoz.
        Az estve:(II.sz.gy.62-65.old.)Végleges formáját 1794-ben érte el,de a leíró részek kötelező iskolai versgyakorlatként már évekkel ezelőtt elkészültek. A mű legfontosabb üzenete:`Az enyém a tied mennyi lármát szüle,miolta a miénk nevezet elüle.`(Rousaeau gondolatait viszhangozza)
        A vers szerkezete:-Harmónia a természetben
                          -Diszharmónia a társadalomban
                          -A természet menedék,a vers stílusszintézis. A bevezető képsor barokk,aztán rokokó. A második emelkedő rész a klasszicista forma fegyelmet követeli. A harmadik szentimentalista alliterációk. A második részben negatív jele a jellemzés.Verselése ütemhangsúlyos, négyütemű 12-es párosrímű. Rokonverse a konstancinápoly,amelyben a váltásos vakbuzgóságot tanusítja.
        Szerelmi líra: Több lányhoz is írt verseket, de ezeket később mind beiktatta a Lilla versek közé. A Lilla dalok kötetben 1805-ben jelent meg. Először
a boldog szerelem dalai szerepelnek,azután a bánat,reménytelenség versei.Stílusszintézis jellemzi,rokokó könnyedség és népdalhang egysége A tartózkodó kérelem. Alakmetaforája a tűz és a szerelem azonos. Bimetrikus verselés. Jellegzetesen görög hagyományokat követő a Boldogság c.verse.Az Anacreoni dalok kötetben már 1803-ban megjelent.Lilla és a költő boldogságáról szól.Egy lelki, esztétikai szerelmi élmény átélt időtlen örökké tartó jelenben való lebegés. A költői életérzés: Epikureizmus.

A görög epika: Iliász és Odüsszeia

A görög epika: Iliász és Odüsszeia

Az antik kor
Az ókori görög és római társadalom kultúráját, szellemiségét, emberfelfogását és az ebből eredő hagyományt nevezzük antikvitásnak. 
Az antik művészet jellemzői:
- harmóniára való törekvés
- a szabadság és mérték összhangján alapuló esztétikai szemlélet
- az egyén megvalósítási szándéka  
Az i.e. VIII-V. századig beszélünk antikvitásról. Görögországban az V. század a virágkora (Periklészi kor), ami egybeesik az athéni demokrácia virágkorával is.
A görög költők verseiben ott a bravúros formakészség: a vers zenéje (hiszen többnyire lantkísérettel énekelve adták elő: innen a líra kifejezés) ritmusa, képgazdagsága. Érzelmileg közvetlenül kifejezett bánat, öröm, félelem, nosztalgia, szenvedés. Mindezeken túl a hétköznapok megannyi személyes és közösségi szituációjának, tevékenységének és érzelmeinek megörökítése és költőivé nemesítése. A természet szépségeinek ábrázolása nemcsak a görögök szépérzékét tanúsítja, hanem azt, hogy sikerült a természet fölé emelkedniük.
A szellemi életet is azok irányították, akik a politikát – az arisztokrácia tagjai. Egymással versengtek a nagy görög és római költők. Közös sajátossága e kor valamennyi jeles tehetségének az a különleges tudásszomj, amely Cicero tökéletességigénye alapján vált embereszménnyé. (Szép test is!) Az i.e. VIII. sz. az epika kora.
 
A homéroszi világ
A homéroszi eposzvilág a trójai mondakort dolgozta fel, mely rendkívül szerteágazó, sok részmondából áll össze. A mű leírásakor az írónak nem az volt a lényeges, hogy hogyan írja le az eseményeket. Mindkét mű hexameterben van írva, valószínűleg azért, hogy sokkal könnyebben lehessen előadni énekes alkotásként. Fontos, hogy tér és időábrázolásuk nem megegyező. Innen van az az elképzelés, miszerint a két eposzt nem ugyanaz a személy – Homérosz – írta, bár a közhiedelem úgy tartja, hogy az Iliász és az Odüsszeia is az ő alkotása. Az irodalomtudomány mai felfogása szerint a két eposz keletkezese között egy emberöltőnyi idő van (kb. 50 év). Valószínű, hogy az Odüsszeia írója ismerte az Iliászt, és – akar Homérosz volt az író, akar nem – mindenkeppen túl akarta szárnyalni.
 
A két eposznak nagyon sok azonossága és különbsége van:
Mindeket alkotás műfaja eposz, és a trójai mondakört dolgozzák fel: A bilincseitől szabadult Prométheusz Thetis istennőnek azt a jóslatot adta, hogy akárkinek a felesége lesz, a fia dicsőbb lesz az apjánál. Zeusz ebben az időben készült elvenni Thetis, de a jóslat ismeretében egy földi halandóhoz adta nőül. A lakodalomra mindenkit meghívtak, csak Erist, a viszály istennőjét nem. Ezért egy aranyalmát dobott az ünneplők közé „A legszebbnek!" felirattal. Az almáért Palasz Athéné, Héra és Aphrodité versengett. Parist, a trójai királyfit kérték fel vitájuk eldöntésére. ő Aphroditének adta az almát, mert ő a világ legszebb asszonyát ígérte neki. A hölgy, Szép Heléna azonban Menelaosz felesége volt. Paris megszöktette Spártából és Trójába vitte. A görögök nemzetük sérelmének tartották az asszonyrablást, ezért egyesített sereggel vonultak ostromolni Tróját. Az Iliász a háború kilencedik évében csatlakozik a történethez, az Odüsszeia pedig ott kezdődik, ahol az Iliász befejeződik.
 
Az eposzokra szintén jellemzőek a hatalmas méretek: monumentális alkotások. Az akkori időben újszerűnek számító verselési formán, hexameterben íródtak. Az eposzokban megjelennek a Homérosz után általánossá vált eposzi kellékek. Ezek alapján mindegyik eposz invokációval, segélykéréssel kezdődik, amely valamelyik múzsához szól („Férfiakról szólj nékem, Múzsa"). Ezután a propozíció, a témamegjelölés következik – Akhilleusz vészes haragja. A történetek nem a mindenség kezdetétől kezdődnek, hanem a dolgok közepébe vágnak (in medias res). A cselekmény megindítása után seregszemle (enumeráció) következik, amely bemutatja a hősöket, családjukat és persze a szembenálló csapatokat. Az eposzokban találhatunk még csodás elemeket, melyek az isteni beavatkozások következményei. Hatalmas terjedelmű hasonlatokat tartalmaznak (Pl.: Andromakhé búcsúzása Hektortól), amelyeknek tulajdonképpen semmi közük nincs a végkifejletre, de így cselekvése alapján többet tudhatunk meg a szereplőről. Megjelenik az ókori Görögország emberközpontú világa, megmutatja az akkori férfi, női emberideálokat, azok külső és belső tulajdonságait. Megtalálhatjuk – az Iliászban Akhilleusz pajzsa készítése közben, az Odüsszeiában az egész művön keresztül a korabeli élet enciklopédiáját. Kisebb-nagyobb mértékben szerepet kapnak bennük az istenek is. A két eposzban még közös, hogy hősei vérengzései ellenére megbékéléssel zárulnak (tessario).
Mint az elején említettem, különböznek az ábrázolási módok. Az Iliászban az események kronologikusak, időrendi sorrendben vannak, és Trója körül játszódnak, viszont az Odüsszeiában párhuzamosan futnak a történet szálai a Földközi-tengeren és partvidékén. Ezt az eposzok keletkezésének kb. 50 évnyi eltolódása okozza.
 
Mindkét műben fontos szerepet játszanak a főhősök, az emberideálok. Más korszak természetesen más embert állít fel követendő példának. Az Iliász főhőse, Akhilleusz isteni származású, hatalmas erejű, nagy bátorságú ember. Jellemző, hogy a békés, hosszú de névtelen élet helyett a hősi halállal megszerezendő dicső hírnevet választja. A másik kiemelkedő alak Hektor. ő is vitéz, nagy erejű férfi, és ő is nagyobbra tarja a hírnevet, mint az életét, családját. Ezeket az embereket a dicsőség és a harcolni vágyás hajtja. Kegyetlen, vad dühükben belefeledkeznek mindenbe. Ezzel szemben az Odüsszeiában Odüsszeuszt a kíváncsiság, a mindent tudni akarás hajtja. Katonai vitézsége mellett kitűnő mesterember (pl.: tutajt ácsol), az ész embere.
A nőideálok nagyjából megegyeznek. Mindkét műben több nő által megtestesítet ideál létezik. Az Iliászban Andromakhé (Hektor felesége) és Briszéisz (Akhilleusz rabszolganője), az Odüsszeiában Kalüpszo és Pénelopé. ők együtt valósítják meg az ókori nők ideálját (férfi szemszögből): szépek, hűségesek, alázatosak, családszeretők.
Az istenek szerepe az Iliászban rendkívül nagy. ők döntenek el mindent, az ember kezükben csak játékszer, tőlük függ sorsa (Pl.: A két sereg harcát megelőzően egy párviadalban Menelaosz majdnem legyőzi Parist, de Aphrodité megmenti a trójai királyfit). Az Odüsszeiában azonban csak korlátozott szerepük van, az ember már saját maga irányítja a sorsát.
Mindkét műben szerepet kap a hétköznapi élet. Az Iliászból kiderül, hogy a görög nemességet egyáltalán nem érdekli a jövő, a múltjukból élnek, csatákat beszélnek el, az elfogott katonákból lett rabszolgák szolgálják ki őket, miközben azon vitatkoznak, hogy kinek az őse volt nagyobb hős. Itt is fontos szerepet kap a hitvilág, ami a vallás uralkodó szerepére utal. A mesterségek közül az író a kovácsmesterséget emeli ki a könyv, de ezt is isteni foglalkozásként. A hétköznapi munkákat Akhilleusz pajzsáról ismerhetjük meg (Pl.: paraszti munkák, pásztorkodás). Az Odüsszeia jobban koncentrál a hétköznapi életre. Az emberek már nem csak nyers testi erejüket használják, hanem az eszüket is. Előre megterveznek dolgokat, gondolkodásmódjuk fejlettebb, mint az Iliászban.
 
Az Iliász egy fenséges-tragikus eposz. Legnagyobb részben csata és harcjeleneteket beszél el. Ezért mondhatjuk, hogy az Iliász földhözragadt mű. Mivel a harcokban valamelyik félnek meg kell halnia, tragikus lesz az esemény (Pl.: Hektor halála), fenséges pedig, ha egy embertől emberfeletti teljesítményt láthatunk (Pl.: Akhilleusz gyilkos tombolása). Az Odüsszeiára jobban illik az „utaztató-kalandregény" jelző. A hős szinte minden pillanatát a tengeren tölti, s a veszélyes utazás többnyire ismeretlen célját csupán a szeszélyes szél Választja meg.
Mindkét eposz megbékéléssel végződik. Az Iliászban Akhilleusz (személyes okokból) édesapjára gondol a fia holttestéért könyörgő Priamosz láttán, érzelmei miatt hagy fel a további bosszúval. Az Odüsszeiában Odüsszeusz pedig vak dühe helyett józan eszére hallgat, emberségi okok tartják vissza. Igaz, hogy ő nagyobb vérengzést rendezett a kérők között, mint Akhilleusz a trójaiaknál, de Hektor vétke eltörpül Antinoosz és társai vétke mellett.
Az Iliász és az Odüsszeia kétségkívül az ókori görög irodalom két legfényesebben tündöklő gyöngyszeme. Segítségükkel könnyebben megérthetjük a múlt nagy alakjait, tetteik és cselekedeteik miértjét. A két mű közötti sok hasonlóság és ellentét az ókor lassú változását mutatják be nekünk, melyekből megérthetünk bizonyos örök értékű igazságokat, amelyeket nem tud megváltoztatni sem isten, sem ember.
 
 
Homéroszi kérdések: 
- élt-e Homérosz
- egy szerző írta-e az Odüsszeiát és az Iliászt
- ha külön nézzük a két művet, van-e egybeesés 
         Válaszok:
- igen, i.e. II. században élt Homérosz nevű vak vándor énekes.
- nem, mert a felfogások, alapelvek, korszakok értékrendje különböző
- igen, a stílusjegyek és a szerkesztés alapján
Homérosz és az eposz
A hagyomány Homérosznak tulajdonítja a két nagy ógörög eposzt, az Íliászt és az Odüsszeiát. A két eposz kultúrtörténeti sajátosságaiból megállapítható, hogy kb. száz év van a két mű között.
A rhapszodoszok hősdalai a hírnév fenntartását célozták, egyben viselkedési normát is mutattak, társadalmi értékrend erősítése, 
 
Az eposz kötött formájú nagyepikai mű, amely egy kivételes képességű, természetfeletti erőktől támogatott hősnek egy egész nép életében döntő fontosságú tettét beszéli el. 
 
Az eposzi kellékek:
- nagy terjedelmű, elbeszélő költemény,
- énekekből áll,
- invokáció: a Múzsa segítségül hívása,
- anticipáció: a főhős sorsának előre jelzése,
- propozíció: a téma megjelölése,
- in medias res kezdés,
- expozíció,
- enumeráció: seregszemle,
- csodás elemek, isteni beavatkozás, deus ex machina,
- állandó jelzők és ismétlések,
- epikus hasonlatok,
- kiemelkedő főhős (emberideál) és nehéz győzelme,
- reflexió: elmélkedés, írói magyarázat,
- epizódok.
 
Iliász és Odüsszeia
 
Mindkét eposz története a trójai mondakörhöz kapcsolódik. Két isteni tettre vezethető vissza a háború.
1. Tündareon király feleségét Lédát hattyú képében elcsábítja Zeusz. Két hattyútojás: Heléné, Klütamnésztra és Kasztor, Polüdeikész.  Heléné Zeusz lánya, Klütamnészra pedig Tündareoné. Heléné férje Menelaosz, Spárta királya, Klütamnésztráé Agamennon, Mükéné királya.
2. Thetin és Péleusz lakodalmi ünnepségén mindenki jelen van, csak Eris, a viszály istennője hiányzik. Bosszút áll: aranyalmát gurít a terembe "a legszebbnek". Héra, Pallasz Athéné és Afrodité versengenek, a döntőbíró Paris. Afrodité kapja az almát, Paris jutalma Helana. 
Asszonyrablás: Paris elrabolja Spártából Helénát a királyi kincsekkel együtt. Agamennon vezetésével megkezdődik a 1o éves háború Trója ellen.
Iliász
Kr.e. 8. sz-ban keletkezett. A művet a trójai mondakör dolgozza fel. A mű egyetlen ostrom szempontjából nem is sorsdöntő-történetet emel ki, melyben felvillantja az előzményeket és sejteti a jövendőt is. A dolgok közepébe vágva indul a mű.
 A trójai háború utolsó esztendejének 52 napjáról szól: Akhilleusz haragjának okáról, következményeiről és feloldódásáról. A hétsornyi bevezetés összekapcsolja az emberi és Isteni világot. Apollón papjának megsértésének okáért dögvészt bocsát a görög seregre. Agamennon adja vissza a papnak rabul ejtett lányát. A megalázott hős nem harcol addig, míg megfelelő elégtételt nem kap. Thetis istennő kieszközli Zeusztól, hogy a görögöket verességek érjék. Hektor, trójai királyfi vezetésével az ellenség már a görög tábort ostromolja. Akhilleusz csak abban járul hozzá, hogy Patroklosz az ő fegyverzetében induljon harcba, de ekkor Hektor megöli P-t. Akhilleusz legjobb barátja elvesztése miatti szörnyű fájdalmában bosszúra készül, s hajlandó újra bekapcsolódni a harcba. Anyja kérésére Héphaisztosz készít számára fegyvert. Végül Akhilleusz megöli Hektort, és még holttestét is meggyalázza. 
Az istenek szerepe az Iliászban: Iliász világában végső soron mindent az istenek intéznek, a csaták, az egyéni összecsapások kimenetelét az ő szeszélyük, ravaszságuk dönti el: az ember az Istenek játékszerévé válik. Az istenek közvetlenül részt is vesznek az ütközetben. Az istenek halhatatlanok, sebesülésük nem okozhat nekik semmi bajt, mégis jajongva menekülnek az Olimposzra. Az emberi sorssal összehasonlítva az istenek meglehetősen komolytalanok. A halandó emberek az istenek fölé emelkednek: a harcban egyetlen életüket veszíthetik el, míg az istenek nem kockáztatnak semmit. Az Iliász embereszménye Akhilleusz:
 
Anyjától tudja meg, hogy két lehetőség közül választhat:
- dicső halál-részt vesz és meghal a csatában (ezt választja)  
- hosszú élet érdekében nem harcol
Az eposz egyetlen fejlődő jellemű hőse Akhilleusz. Akhilleusz képes a megtisztulásra. Hektor és felesége találkozása. Búcsúzásként magához akarja venni fiát, de fia nem ismeri fel. A rettenthetetlen harcos lecsatolja sisakját, és karjába veszi a fiát. Elbúcsúzik és elmegy. Ez a jelenet nem békés mivel a túloldalon ott a barbár háború. Akhilleusz pajzsa: a kovácsisten gyorsan és tökéletesen dolgozik. A pajzsa kör alakú:
1) A legbelső kör a világmindenséget ábrázolja
2) Az első gyűrű a városi életet mutatja be 2×2 jelenetben
3) A 2. gy. a nyári és őszi paraszti munkákat mutatja be
4) A 3. gy. a pásztoréletből választ jelenetet
5) A pajzs peremén a földkorongot körülvevő Okeánosz található
 
Odüsszeia
Az Odüsszeia a trójai háborúból hazatérő görög hősök kalandjait elbeszélő eposz. Az Iliászhoz igazodik mind formai sajátosságaiban, mind tartalmában, annak folytatásának tekinthető. Szereplői is az Iliász világából kerülnek ki. Az Iliász a törzsi-nemzetségi társadalom válságát ábrázolta, míg az Odüsszeia az individuum eposza, itt a közösség háttérbe szorul, a téma maga a címadó hős.
Hektor halála után Trója hamarosan elesett. Mindenki hazatért, csak egyetlen hősre várnak Ithakában: Odüsszeuszra. Az ő 10 éves hányódásáról és hazatéréséről szól a mű. A mű 24 énekre tagolódik
 (12 ének előzmény, 12 ének otthon)
1.–4.: Ithaka, Pülosz, Spárta, 5.–8.: Ogügié, Szkhéria, ugyanabban az időben, JELEN,
9.–12.: Odüsszeusz elmeséli kalandjait,
13.–24. Leszámolás a kérőkkel.
Új embereszmény: Odüsszeusz. A bevezetés egyetlen embert állít az előtérbe, s elsősorban a főhős jellemzésére szolgál. A hírnévvel nyert halhatatlanság helyébe az élet legfőbb értékként kerül. Egy új történelmi korszak egyéni kezdeményezést, találékonyságot kíván. Az Odüsszeia embereszménye már nem bátor hős, hanem bölcs, leleményes ember a főhős. Odüsszeusz és társai hazatérését már nem az istenek irányítják. Pusztulásuk oka a balgaság, ostoba vétkek és a gátlástalan mohóság. Az O. világában az emberek sorsát már nem az istenek irányítják. Az új, bonyolultabb embereszmény bonyolultabb szerkezetet kíván. Az eposzi cselekmény két szálon fut.
 
Odüsszeusz kalandjai:
1-feldúlják Iszmaroszt, de sokan elesnek
2-lótuszevők szigete- 3 társa eszik a lótuszból és meghal
3-Küklopszok szigete(megvakítják Polüphéroszt)
4-aiolosz-aiol szelet ad-társak kibontják-vihar
5-télepülösz, ahol óriások sziklákat dobálnak rájuk
6-kirké istennő 21 görög hajóst sertéssé változtat
7-alvilág, Teéresziásztól jóst kap
8-Szirének, O. az árbochoz köti magát (dalok miatt)
9-Szkülla, tengeri szörnyO.6 emberét feláldozza neki
10-Méloisz marháiból 6 napon át lakomáznak, majd tengerre szállva vihar jönO. éli csak túl. Ithaka-leszámolás a kérőkkel: összekapcsolódik a 2 cselekményszál, jelenidőben folytatódik a mű. Végül győz a belátás és a józan ész.
Eposzi kellékek: idővisszatekintés, enumeráció (seregszemle), in medias res, expozíció, propozíció (téma megjelölés), csodás elemek, ismétlések, retrospektív
 
Megfogalmazódik egy általános értékrend, erkölcsi kódex, embereszmény, nem csak Odüsszeusz, hanem szolgálók, kondás, fiú, társak, stb. Az ideális görög hős tulajdonságai:
szellemi-fizikai kiválóság,
tudásvágy,
közösségi felelősség,
céltudatosság,
alkalmazkodóképesség,
igazságosság,
emberség,
képességei istenhez hasonlóvá teszik.
Az ideál már nem a kiváló harcos, hanem a sokat tapasztalt bölcs, leleményes, politikus ember, aki tudja alakítani saját sorsát.
 Az istenek szerepe korlátozott, mindenki a maga bűneiért vállalja a felelősséget. 
Állandó jelzői: fényes, bajnok, leleményes, nagyleleményű, bölcsszívű, hősszívű, tarkaeszű, tűrőlelkű, isteni hős/jó, stb.
 
A két mű összehasonlítása:
 
Iliász                Odüsszeia
bev: Achilleus haragja és ennek Odüsszeusz jellemzése
következményei
Világkép: hírnév, dicsőség a legfőbb érték az élet embere: bölcs,
fontos, bátor ember az leleményes, tapasztalt ember
embereszmény
Istenek: az emberek még az az ember sorsát már nem kizárólag az
"istenek játékszerei". istenek intézik
Szerkezet: egy szakasz van a cselekmény egyszerre, egyidőben  két
kiemelve, kronologikus szálon, két szintéren indul meg.
sorrendben folyik a történet.
 
Egyéb különbségek:
Az Iliász háborút, az Odüsszeia nagyrészt békés állapotokat tükröz. Tárgya szelídebb, vonzóbb az öldöklő csaták képét mutató Iliásznál. Az Iliász alapja a görög történelem, az Odüsszeia a mese, a fantázia világába visz. Az Odüsszeia egy későbbi korszakra utal szociális, vallási és erkölcsi tekintetben, legalább két emberöltővel később keletkezhetett. Tarkább, könnyedebb, igazi görög kaland. Az Iliász hősköltemény, a lovagregény őse, az Odüsszeia inkább a család-és kalandregényé. Az Iliásznál a harag, az indulat a központi téma, az Odüsszeia az Én eposza, az emberi értelemé. találékonyságé, középpontjában a leleményes Odüsszeusszal. Az Iliász jobban megkomponált, az Od. a sok epizód miatt lazább szerkezetű. Még a nyelvezet, a nyelvjárás is más a két eposznál: Az Iliász az ión és aiol dialektus  keveredéséét mutatja, az Odüsszeia inkább ión. A két eposz nyelve egyszerű, természetes, folyamatos, tiszta, jó hangzású, nem véletlenül lett a későbbi epikusok mintaképe. 
 
Akhilleusz állandó jellem, míg Odüsszeusznál jellemfejlődés figyelhető meg (Különböző területeken gazdagodik jelleme).  Iliászban a saját érdekek alá rendelődik a közösség, az Odüsszeiára az emberközpontúság jellemző, a közösségért és a társadalomért felelősséget vállaló egyén jelenik meg.
 
Eposzi kellékek:
- invokáció – a Múzsa segítségül hívása 
- prepozíció – a téma megjelölése
- in medias res
- enumeráció – seregszemle
- csodás elemek, állandó jelzők, epikus hasonlatok
 
Hatása az utókorra: (Irodalmi)
Vergilius: Aeneis
Babits: Novella a szirén kalandról
Nauszika Károly: Foják királya
A reneszánsz érdeklődése is erre fordul. XVIII. századi műeposz – mai eposz kérdése felmerül.
Devecsery Gábor fordította magyarra (XX. sz.)
Kodály Zoltán, Monteverdi, Raffaello, Kovács Margit
Babits: Homérosz
"Téged, miként a jó bort hosszú évek
minden század külön mondattal áldott"
 
Az ókori Európában a később klasszikusnak nevezett, máig példaképül szolgáló görög és római kultúra játszott vezető szerepet. A görög félszigeten és szigetvilágban a Kr. e. második évezred közepére dinamikusan fejlődő államok alakultak ki. Virágkor: Kr. e. V. sz.
Hősköltészet (mítoszok), eposzok, lírai költészet, dráma. Emberközpontúság, természetköltészet.

Irodalmi műfajok

 1.) Epika:

a.) Nagyepika:
Eposz: Görög eredetű, verses elbeszélő műfaj. Az eposzok története a hírnév megszerzé-séről szól. Rendkívüli képességgel és isten segítséggel megáldott hősei a közösség szempontjából fontos tettet hajtanak végre.
Regény: Az elnevezés a „roman” (regélni) szó magyarosításából ered. Legfontosabb műfaji jellemzői a nagy terjedelem, az elbeszélő szempontjából bemutatott cselekmény, nagy perspektíva időben és térben, a háttér és az előtér részletes bemutatása és a szereplők lelki folyamatának, cselekvésének, motivációs hátterének részletezése.
Versesregény: XIX. században kialakult műfaj, mely epikus tartalmat verses formában ad elő. A hős illúzióvesztésének, önmagából és a világból való kiábrándultságának útját mu-tatja be.
Útleírás: Olyan mű, melyben a szerző viszonylag objektív leírást nyújt valamely megtett utazásról.
Elbeszélő költemény: Verses formában írt elbeszélés, melynek sajátosságát a verses for-ma adja meg.
Poéma: Hosszú verses epikai műfaj, melyben hangsúlyozott szerepet kapnak a lírai ele-mek és a filozófiai elmélkedések. A főhős a társadalom kihívásaival szemben is vállalja énjét, érzelmeit és gondolatait.
Gesta: A krónikával rokon középkori történeti műfaj. Latin nyelven írták. Általában egy fon-tos történelmi személy vagy egy nemzet történetét mutatja be a kezdetektől az író jelenko-ráig. A hitelesség igényével készült, de helyet kapnak benne az anekdoták is.
Krónika: Történelmi eseményeket időrendben tárgyaló mű. Virágkora a középkorra tehető, amikor a szerzetesek évek hosszú során át írták az akkor ismert világ történetét, melyet a Biblia közvetlen folytatásának szántak és szemléletmódjukban is az üdvtörténet hatása alatt álltak.
Széphistória: A XVI. században népszerű műfaj, mely szerelmi történeteket mesél el. A szerelem mellett a kor társadalmi és erkölcsi problémái is megfogalmazódnak.
b.) Középepika:
Kisregény:
Biográfia: Életrajz, egy ember életének, tevékenységének leírása művészi vagy tudomá-nyos céllal. (Pl.: portré)
- Önéletrajz: A szerző saját élettörténetét írja le benne, bemutatja az író személyiségfej-lődését és világnézeti koncepciójának kialakulását, s értékelést nyújt saját életéről. (Vallomás: a szerző személyiségének legbensőbb titkait, lelkivilágát, fejlődését leplezetlenül tárja fel.)
- Emlékirat: (Memoár) Írója az általa megélt történelmi, társadalmi eseményeket meséli el, így ad szubjektív korrajzot.
Napló: Szerzője személyes feljegyzéseit, a külvilág eseményeire való reflexióit időrendben, egyes szám első személyű elbeszélésben tartalmazó mű.
Monográfia: Egy-egy életművet, művet, korszakot, irányzatot, azaz egy önálló, egységes tudományos kérdést a teljesség igényével tárgyaló, minden szempontból kimeríteni igyek-vő tudományos munka.
c.) Kisepika:
Elbeszélés: Terjedelmesebb, cselekménysorozatot bemutató műfaj. A szereplők száma, az idő és a tér határai nem olyan korlátozottak, nagyobb lehetőség van a nézőpontok váltogatására, mint a novellában.
- Példázat: Olyan rövidebb elbeszélés, parabola, mely egy-egy erkölcsi tanulságot, etikai teológiai tételt hivatott bemutatni egy nagyobb lélegzetű történetbe ágyazva. A tanítás jelképek szövedékébe ágyazva fejthető meg.
- Novella: Rövid terjedelmű elbeszélés. Általában kevés szereplője van; cselekménye egységes, melyben a folyamatokat a fordulópont felől ragadja meg és gyakran drámai módon építi fel.
Anekdota: Olyan rövid, csattanós történet, amely a hitelesség igényével lép fel, és konkrét, általában közismert személlyel megtörtént eseményeket mesél el.
Adoma: Az anekdotával rokon műfaj, a különbségük, hogy az adoma a valóságnak csak a látszatára tart igényt, és nem megtörtént eseményeket mond el. Rövid, csattanóra végző-dő, indulatmentesen kedélyes történet, melynek főhőse általában valamely közösségi típus vagy magatartástípus tipikus megtestesítője.
Humoreszk: Prózai kisepikai műfaj. Jellemzője a rövid, vázlatszerű, humoros előadásmód, mely nem keresi a jellemek és a társadalom részletes bemutatását, valamint a csattanót, inkább könnyed humorú írás, mely nem nélkülözi a groteszk, ironikus elemeket.
Karikatúra: Olyan torzkép, mely eredetileg rajzos műfaj volt, de az irodalomban is ismere-tes. Egy személy vagy típus megjelenésére, írói stílusára, beszédmódjára jellemző karak-terjegyek eltúlzásával kelt szatirikus hatást.
Glossza: Ókori és középkori műfaj. Régi szerzők és művek ritka, feledésbe merült vagy nehezen értelmezhető szavainak magyarázata, melyet gyakran a sorok szélére vagy közé írtak, de sokszor betűrendben vagy tárgykörök szerint szótárszerű gyűjteményekbe foglal-tak össze (glosszáriumok).
Esszé: A tudományos és a szépirodalom közötti műfaj. Cselekmény nélküli monologikus próza.
Értekezés: A tudományos élet legnépszerűbb műfaja. Olyan szakmunka, mely részprob-lémákat, összefüggéseket tárgyal.
Chantefable: Középkori francia epikai műfaj, mely versekkel fűszerezve mond el egy-egy szerelmi történetet, melyben a főhős hűsége kiállja a próbákat. Fordulatos, kalandos, me-sei előadásmód jellemzi, célja elsősorban a szórakoztatás.
Mese: Az epikai művek azon csoportját foglalja magába, melyek csodás, fantasztikus ele-mekkel átszőtt, kitalált történeten alapulnak. A világ melyet a mese bemutat, mindig egy-szerű, kétpólusú, rosszakra és jókra osztható. A pozitív főhős általában csatát vív a go-nosszal, és mindig győztesen kerül ki, míg a rossz elnyeri méltó büntetését.
Monda: Epikus műfaj, mely létező dolgokhoz, személyekhez, eseményekhez kapcsolódik, de csodás elemekkel mesél a jelenség keletkezéséről, vagy a személyhez, helyhez fűződő hiedelmekről.
Legenda: Valláshoz kapcsolódó személyekről, nevezetes helyekről, ünnepekről szóló, álta-lában magyarázó szándékkal íródott műfaj. Nem törekszik történelmi hitelességre, reális bizonyítékokra, pusztán a lelki épülést segíti.
Mítosz: A szó a görög „elbeszélni, elmondani” szóból származik. A természet és a társadalom valós jelenségei természetfölötti elemekkel szétválaszthatatlan egységben jelennek meg benne; elsősorban a meg nem ismerhetőt, az emberfelettit próbálja megfoghatóvá tenni a vallás, a művészet, a filozófia alapjait fölmutató módszerei segítségével.
 
 
Fabula: (1) Fiktív példázat. Olyan kitalált történetet értettek rajta, mely a szónoklat vala-mely tételét támasztotta alá, főként azért, hogy az egyszerűbb közönség is megérthesse a mondanivaló lényegét. (2) Állatmese, tanmese. Főhősei antropomorfizált, azaz emberi tu-lajdonságokkal felruházott állatok. A cselekmény mindig valamely erkölcsi tétel kifejtésével oktatási és nevelési célokat szolgál.
Parainesis: Az elnevezés a görög „intés” szóból származik, olyan levelet, beszédet, vég-rendeletet jelent, amely egy megnevezett személyhez szóló, életvitelre vonatkozó taná-csokat, intelmeket tartalmaz. Szerzője át akarja hagyományozni valakinek az életében megszerzett tapasztalatokat és szellemi kincseket.
Episztola: A görög szó „küldeményt” jelent. Epikus műfaj, mely tulajdonképpen a párbe-szédet helyettesíti, ezért mindig egyes szám első személyben szól a címzetthez.
- Fiktív levél: Címzettje nem valós személy, „aki” az író számára kitalált valódiságával segíti a gondolatoknak a természetesség, közvetlenség, igényével készült előadását.
- Magánlevél: Könnyedség, témagazdagság, az élőszóhoz közelálló kifejezésmód jel-lemzi.
- Hivatalos levél: A stílus kívánalmaihoz hasonlóan közérthető tárgyilagossággal közli a mondanivalót.
- Költői levél: Egyes  költők verses formában írt, nyilvánosságra szánt levelei. (Filozófiai, tanítói jellegűek, a középkortól divatos a szerelmes verses levél.)
Históriás ének: jellegzetesen magyar verses epikai műfaj. A XVI. századtól terjedt el, s a fontosabb országbeli eseményekről tudósított. A „hírvivők” vándor lantosok voltak, akik ze-nekísérettel adták előkülönböző főúri udvarokban vagy vásártereken a jelen vagy a közel-múlt fontos, híres eseményeit.
Ballada: Verses kisepikai műfaj, mely egyesíti magában a három műnem jellemzőit. Drá-mai és lírai elemekkel átszőtt elbeszélő költemény (tragédia dalban elbeszélve). A ballada szó az olasz „ballare” (táncolni) szóból származik.
Publicisztika: Újságírás, közírás. Irodalomról és művészetről, a bel- és külpolitika esemé-nyeiről, a közállapotról, a közéletről szóló elemzés, elmélkedés; magas szinten tárgyalja a felvetett kérdéseket, elveket fejt ki, polemizál. Tartalma és célja szerint többféle műfajban is megjelenhet.
- Riport: Az elnevezés az angol „tudósítás” szóból származik. Az aktuális vagy a jelent érdeklő múltbeli eseményekről számol be. Általában rövid terjedelmű, de lehet könyvnyi is.
- Röpirat: Publicisztikai műfaj és kiadványtípus, mely általában egy-két oldal terjedelmű. Szerzőjének célja a közösség közvetlen meggyőzése egy általa fontosnak tartott ügy érdekében.
- Vitairat: Valamely vitás kérdésben való, írásba adott állásfoglalás.
- Tárca: Rendszerint könnyed hangvételű, aktuális témákat tárgyaló szellemes írás, mely széles olvasóréteg számára közöl a művészi élet eseményeivel kapcsolatos érdekes írásokat.
- Karcolat: Az újságírás jellemző szépprózai műfaja, mely valamely esemény vagy prob-léma rövid, sokszor gunyoros értelmezését adja.
- Kroki: Egy szituáció vagy érdekes személy komikus, rövid bemutatását adja.
- Manifesztum: Kiáltvány, melyben egy-egy irányzat vagy mozgalom fejti ki nézeteit, s egyben meghatározza jellegét, célját. Írásmódja, szerkesztési elve a csoport számára követendő példává válik.
- Pamflet: Mai értelemben vett gúnyirat, többnyire személyes, vitriolos hangvételű kritika.
- Recenzió: Elnevezését a latin „vizsgálat” szóról kapta. Olyan, általában rövid lélegzetű, kritikai jellegű írást jelent, mely egy-egy mű tömör bírálatát adja.
2.) Líra:
Vers: A visszatérés jelentésű latin „versus” szóból származik. A szöveg formai változata. A szakirodalom általában a ritmikusan kötött szöveget nevezi meg versként, de a legújabb el-gondolások a vers egyetlen kritériumának vizuális tényezőket jelölnek meg. Eszerint versnek tekinthető minden szöveg, melynek írásképe nem folyamatos, mint a prózáé, hanem a sorok az oldal közepén helyezkednek el szimmetrikus sorkezdéssel, vagy geometrikus formában. Általában versről a kötött hangritmusú alkotások esetében beszélünk.
- Hosszúvers: Lírai műfaj, mely a XX. Században alakult ki. Olyan több száz soros vers, melyben a lírai én végtelen kiterjesztettségében mutatkozik.
- Időszembesítő verstípus: A gondolati líra egyik fajtája, melyben a költő több idősíkot, kort állít szembe egymással, összehasonlítja ezek értékvilágát: általában értékvesztést mutat be, így hangvétele elégikus vagy tragikus; ritkábban harsány optimizmussal dicséri a jövőt vagy jelent a maradi múlt ellenében.
- Szabadvers: Mai értelemben olyan lírai műfaj, mely átmenetet képez a nehezen körvona-lazható próza és a líra között. Formáját tekintve versszerűen tördelt, de nem mindig fedez-hetők fel benne a hagyományos versritmusok elemei, hanem vagy prózaritmus vagy egy-szerűen ritmus nélküli próza rímek nélkül.
Dal: A legszubjektívebb műfaj. Egynemű érzéseket fejez ki, terjedelmét tekintve rövid, szer-kesztésmódjában is egyszerű. Zeneisége miatt gyakori a visszatérő, refrénszerű sor illetve csattanó.
Óda: Mindig valamely magasztos témáról szóló fennkölt mű. A dicsőítés mellett gyakran böl-cseletek jellegét veszi fel. Szerkezetére jellemző az ódai felütés, a költői kérdések és felkiáltások gyakori használata.
Himnusz: Istent, isteni hatalmakat vagy magasztos tárgyat dicsőítő lírai műfaj. Emelkedett hangvétele, szerkezete miatt az ódával rokon.
Szonett: Az olasz szó jelentése rövid dal. Szigorú kötöttség jellemzi: 14 soros; az első két versszak négy, a másik kettő három soros. Eredeti rímképlete: abab abab cdc dcd.
Elégia: Olyan műalkotás, melyben a lírai jelenlét mellett epikus vonások is fellelhetőek. Folklorisztikus eredetű, rokonságot leginkább a népi siratóénekkel mutat. Az elégikus magatartástípus akkor jelentkezik, ha az elképzelt ideál és a valóság nem feleltethető meg egymásnak, s ezért a költőben kialakul egy rezignált állapot.
Tájleíró költemény: 
Spruch: Német eredetű, megbízásra készült énekvers.
Alkalmi költészet:
- Bordal:
- Bujdosóének:
- Halotti búcsúztató:
- Planctus (siralomének):
- Munkadal:
- Csatadal:
Ars poetica: A latin kifejezés költői mesterséget, a költészet művészetét, költészettant jelent. Szűkebb értelemben általában oktató célzattal, versben írt, normatív jellegű mű, mely meg-próbálja részletesen bemutatni, összefoglalni a költői mesterség gyakorlása közben szerzett tapasztalatokat, ismereteket, szabályszerűségeket. Tágabb értelemben tanítói szándék nélküli mű, melyben a szerző saját költészetéhez fűződő viszonyáról, a költészet és a világ kapcsolatáról vall.
Bukolikus költészet:
Cantilena:
Canzone:
Egysoros vers:
Ekloga:
Epigramma:
Episztola:
Haiku:
Kalligram:
Limerick:
Virágének:
Románc:
Életkép:
3.) Dráma:
a.) Tragédia
b.) Komédia
c.) Tragikomédia